Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 6 (121. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmiadóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításárólszóló törvényjavaslat együttes általános vitáj... - ELNÖK (dr. Salamon László): - NAHIMI PÉTER, az MDF
1927 Mondhatjuk persze azt, hogy miért nem olcsóbban finanszírozza az állam a hiányát, miért terheli szegény adófizetőt olyan magas kamatokkal, amit a jövő évi 500 milliárdos kamatterhek jelenteni fognak, de ne felejtsük el azt sem, hogy minél olcsóbb pénzből fedezi az állam a hiányt és minél inkább féken tartja a kamatot, ha egyszer túlkölt, annál biztosabban nagyobb lesz az infláció. Tehát azért kell p iaci áron fizetnie az adófizetőnek a korábbi években ki nem fizetett állami szolgáltatást, hogy ne legyen még őrültebb az infláció. Ez egy ilyen kegyetlen kör és nem lehet kibújni. Hogy ez a dolog ilyen kegyetlen, azt tulajdonképpen a hetvenes évek vége ót a tudjuk. A hetvenes évek végén jutott el oda a magyar állam, hogy az elvállalt szociális és jövőt építő kötelezettségei túlléptek az ország adófizető képességein és adófizetési hajlamán. Ráadásul úgy léptek túl, hogy a beépített automatizmusok növelik eg yre tovább a kötelezettségvállalások értékét, miközben sajnos nincs olyan növekedési automatizmus, amelyik a jövedelemtermelést is fokozná tovább. A hetvenes évek nagy előrehaladása a szocialista szociálpolitikában - mely kezdődött a gyessel, a nyugdíjrend szer bővítésével, a tsztagok ellátmányainak bővítésével, korhatár átalakításokkal és hasonlókkal - abból az optimizmusból indult ki, hogy a jövedelmek fenn tudnak tartani egy olyan gyors növekedést, amilyen a hetvenes években volt, pedig valójában a hetve nes évekbeli növekedés is öncsalás volt. Igaziból a külföldről felvett hitelek nagyvonalú elköltéséből származott, tehát már akkor blöff volt a társadalmi kötelezettségvállalások között. Igaziból amikor mi a szocializmus rendszerét védjük és mindazok a kép viselőtársaim, akik a korábbi ciklusban baloldali, most pedig jobboldali ellenzékiként védik a szocializmus vívmányait, azt az önámítást védik tovább, amibe a hetvenes években mindnyájan belesodródtunk. Ebből az önámításból nyilván nem lehet egyszerűen kij önni, rászoktunk azokra a hamis mesékre, azokra a fejlesztési közgazdaságtan, nemzeti és szocialista érvekre, amelyek mind arra késztettek bennünket, hogy ne törődjünk az egyensúlyokkal, de amikor előretört minden ilyen mese - a hetvenes évek végén kétszer előretört ilyen mese , kiderült, hogy csak még tovább nehezíti az adófizető helyzetét a következő években. Egyszer 198586ban hittünk a meséknek és kezdtünk el nagyvonalúbb költést, mint amit az adózás megengedett volna, s hogy mi lett a vége - mondhatj uk, hogy jó, mert rendszerváltás lett a vége, annyira csődbe került az állam; másodszor '9294ben mentünk bele ebbe a hamis körbe. Itt egy fontos kitételt tennék: a '92esnek még van ma alapja, hiszen zuhanó gazdasági teljesítmény mellett a megtakarítások at sem tudta a gazdaság felszívni, tehát volt értelme, volt logikája annak, hogy az állam többletköltséget vállalt. Csak erre aztán úgy rászokott, hogy '93ban, amikor a gazdaság már túljutott a fenéken és már fel tudta volna maga is szívni a pénzt, elszív ta előle az állam, és ezt a rossz szokását máig tartja. Ebből kimenni csak lassan tudunk. A most tárgyalt két törvény nem változtat ezen a dolgon. Összességében kicsit csökkenti az elvonási arányt, de csupán azért, mert nem meri az infláció mértékében valo rizálni a fogyasztási adóhoz kapcsolódó tételeket. Igaziból egyetlenegy ponton vitatható a dolog, azon az egy ponton, hogy a dohánynál biztos, hogy ez volte a leglogikusabb megoldás, ami a törvényjavaslatban van, és felvet egy másik kérdést a fogyasztási adó kérdése: ha ügyel a törvényalkotó arra, hogy a tulajdoni összefonódásoknál, a holdingszerű kapcsolatoknál ne lehessen kikerülni a forgalmi adókat, akkor ügyelnie kellene a másik oldalára egy következő törvényben, amiről a következőkben lesz szó. Köszön öm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Nahimi Péter képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. Őt Varga József képviselő úr követi. NAHIMI PÉTER , az MDF képviselőcsoport részéről: Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjenek meg nekem egy találós kérdést, a kérdés pedig így hangzik: Mi a teendője a parlamentnek, hogyha "a legtöbb visszaélés ezen a területen, tudniillik a használt személygépkocsi kereskedelmi jellegű forgalmazásának
