Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 6 (121. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz
1922 Ahhoz azonban, hogy néhány koncepcionális kér dés tisztázásra kerüljön, sajnos az idő már rövid volt, s a választási kampány ezt a kérdést elodázta. Azt hiszem, pártállástól függetlenül valamennyien bíztunk abban, hogy a felálló kormány 1994 nyarától ebben a kérdésben lázas tevékenységet folytat, és k épes lesz rövid időn belül a kincstár kérdésében is dönteni. Hiszen ez a közpénzek jelentős megtakarítását és mindazt a szépet és jót eredményezi, amit korábban előttem vezérszónok képviselőtársaim elmondtak. Sajnos, ebben a reményünkben csalatkozni kellet t, hiszen az a fajta bénultság, amely a gazdasági kérdésekben való döntéshozatalra az első 89 hónap során rányomta a bélyegét, a kincstár problémájára is igaz volt. A Hornkormány elodázta ennek a kérdésnek a tisztázását és csak most, tervek szerint '96. január 1jétől kerülhet sor ennek a gazdálkodásnak a bevezetésére. Ennek ismeretében örömmel kellene fogadnunk azt a tényt, hogy a kormány most elszánta magát, és január 1jével az államháztartást illetően valóban komoly reformlépésre kerül sor. Ez az öröm azonban sajnos rövid életű, addig tart, amíg bele nem lapozunk a törvényjavaslatba, és el nem olvassuk azt a fajta kincstárkoncepciót, amely ebben a törvényjavaslatban megjelenik. A hivatalos nevén T/1543. számú törvényjavaslatból ugyanis sok minden kider ül, csak az nincs teljesen körülírva, hogy ez a kincstár, amely fel fog állni, milyen kérdésekben járhat el, kik lesznek az alkalmazottai és működése hogyan, mitől lesz kedvezőbb, mint a jelenlegi gazdálkodási forma. Hadd emeljek ki néhány problémát az elő ttünk fekvő törvényjavaslatból, ebből a módosítási körből. Először is a beterjesztett törvényjavaslat nemcsak a kincstári elképzelést tartalmazza, hanem átfogó módon kívánja rendezni, módosítani az államháztartási törvényt is. Ezzel szerintünk értelmetlen vitákat gerjeszt, indukál olyan kérdésekben is, amelyeknek a rendezésére, tisztázására nem most volna idő. Ilyen például szerintem az alapok meghatározása, ahol a korábbi szabályozást módosítva a kormány egy olyan koncepciót terjeszt elénk, amelyben az min ősül elkülönített állami pénzalapnak, ami többségében államháztartáson kívüli forrásokból van finanszírozva. Hogy mi minősül államháztartáson kívüli forrásnak, azt sajnos nem tudhatjuk meg. Hogy ez egy törvényben meghatározott járuléke, adófajta, és hogy ez mitől államháztartáson kívüli forrás, erre a törvényjavaslat semmilyen választ nem ad. Nem tudjuk meg, hogy az állami feladat finanszírozásához miért pont ez a döntő szempont. Úgy véljük tehát, hogy ez is egy felesleges vita, de hát vitát lehet kezdeni erről is. Ugyancsak ilyen vitát nyit a kormány abban a kérdésben, hogy a bírságfizetési kötelezettséget a kormány rendeletben állapíthatja meg, vagy törvényben kell szabályozni. Nem tudjuk, hogy ezt miért kellett idecsempészni a kincstár mellé. Szerintünk ennek a jelenlegi felvetése is értelmetlen. Másodszor a javaslat be kíván emelni a törvénybe olyan elemeket, amelyeket más törvény egyértelműen és pontosan rendez. Ilyen például a javaslat 12. §a, amely az államháztartás alrendszerei számára írja elő , hogy tartsák be a közbeszerzési törvényt. Ilyen alapon ebben a törvényben még legalább száz másik törvényt kellett volna felsorolni, különösen felhívva a figyelmet arra, hogy ezek betartását nyomatékosítani kell. Ennek tehát így szerintünk szintén semmi értelme. Harmadszor: módosításra kerültek olyan paragrafusok is, amelyekre véleményünk szerint nem volt szükség, amelyeket korábban a jelenleg hatályos államháztartási törvény többékevésbé helyesen vagy megfelelő módon szabályozott. Bogár László már utalt arra, hogy néhány olyan módosítás is megjelent, amely az Országgyűlés és a kormány kompetenciáját módosítja, általában a kormány rovására. De szemléletes példa azt hiszem az általános tartaléknak a kezelése is. A költségvetés általános tartaléka az az öss zeg, amely a kiadási előirányzat szerint jelenleg maximum 3 százalék, de nem lehet kevesebb, mint a kiadások 1 százaléka. Ehhez a törvényjavaslat olyan módon nyúl hozzá, hogy ezt az arányt megváltoztatja, a jövőben 2 százalék és 0,5 százalék között lehet a z általános tartalék összege. Azt hiszem, ebben a kérdésben sincs semmiféle reformértékű módosításról szó. Az általános tartalék problémájához hozzányúlni szerintünk nem ebben a kérdéskörben kellett volna. Igazából az
