Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 6 (121. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CSÉPE BÉLA, a KDNP
1920 Azonban enne k ellenére ez egyáltalán nem lebecsülendő, hiszen ez a technikai jellegű módosítás - mint az előző hozzászólásokból is kivehető volt - azért jelentős pozitív elemeket tartalmaz, csak ennek jó lett volna a korábbi megvalósítása. Valószínű, hogy e mostani sz abályozás az államháztartási reform keretében - amire reméljük, azért rövidesen sor fog kerülni - újabb módosításokra fog szorulni. Hiányoljuk a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetése óta e szervezetek vagyona rendezetlen helyzetének felszámo lását is, mely immár ötéves késedelem után e törvény keretében megtörténhetett volna. A késedelem és hiányok ellenére üdvözlendők: a kincstári rendszer létrehozása, a kincstári vagyonkezelés szabályozása és az ezekhez fűződő egyéb, racionalizálási törekvés ek. Üdvözlendők már csak az ugyancsak napirenden lévő, 1994. évi zárszámadás miatt is, mely legfelsőbb szinten mutat jelentős anomáliákat a közpénzek kezelésében. Ennek a vitájában többször felmerült a pénzügyi kormányzat felelőssége; igen sok tekintetben felelős, de valóban van egy rész, amelyhez ez a jogi szabályozás szükséges. (15.10) A jelenlegi javaslatot önmagában vizsgálva világosan látható, hogy a pénzmozgás szűkítése és a lekötött pénzeszközök és a hozzájuk fűződő kamatok megtakarítása a cél, amely ért valamilyen formában a rendszer rugalmasságával, adaptív képességeivel és a helyi gazdálkodás önállóságának feladásával kell fizetni. Ez utóbbira nyugodtan lehet ugyan mondani, hogy a lokális gazdálkodást soha nem is lett volna szabad megengedni, tudomá sul kell azonban venni, hogy a helyi autonómia, az önigazgatás lehetősége és általában a decentralizált módon működő rendszerek létezése és fennmaradása bizonyos szintű pénzügyi függetlenség nélkül nem lehetséges. Mivel szinte nincs is olyan döntés, amelyn ek pénzügyi konzekvenciái ne lennének, még azt az állítást is megkockáztatjuk, hogy a pénzügyi függetlenség elvesztése nemcsak a lokális rendszerek autonómiáját, hanem a működőképességét is veszélyeztetik. Ugyanakkor nem állítjuk, hogy a jelenlegi javaslat nak ez lesz a következménye, de világosan látnunk kell, hogy miért mit áldozunk fel és milyen veszélyeknek nézünk elébe, s így kell mérlegelnünk az előttünk fekvő anyagot. Egyértelmű és vitathatatlan előny lesz azonban a kamatmegtakarítás, mely a jelenlegi nagy költségvetési hiány fő orvoslási lehetősége, és mi ebben az adott helyzetben úgy véljük, hogy ennek a többi szempontot háttérbe kell szorítania. Ha visszagondolunk arra, hogy az elmúlt esztendőkben hány alkalommal - Ybl Banki botrány, Lupis brókerb otrány - találkoztunk azzal a problémával, hogy odaveszett az adófizetők terhét növelve a kincstári pénz a tárcák, költségvetési szervek ügyeskedése kapcsán, valóban helyesnek tűnik e kérdés szabályozása. Igen fontos momentum, hogy bár a társadalombiztosít ást és a helyi önkormányzatokat csak az elkövetkezendő évek során tervezi a kincstár keretébe beterelni a törvényjavaslat, a törvény gátat kíván szabni a költségvetés alrendszereiben - így a helyi önkormányzatoknál is - a jövőt terhelő kötelezettségvállalá soknak. Ez véleményünk szerint kétharmados szavazásra bocsátandó tétel, és meglehetősen korlátozza a helyi önkormányzatok gazdálkodását. Költségvetési szigorítást jelentő tétel annak kimondása, hogy a költségvetés csak kivételesen indokolható esetben válla lhat készfizető kezességet. Ez tulajdonképpen mindig így volt, de ha a garancia nem készfizető, a banki szabályozás nem tudja az állami kötelezettségvállalást úgy értékelni, mint ami valóban leveszi a bankról a támogatott ügyek kockázatát. Úgy véljük, hogy e téren még több feszültségpont várható. Üdvözöljük a javaslat azon elemeit, melyek a jövőbeni hatások bemutatási kötelezettségét tartalmazzák, továbbá mindazon változtatásokat, melyek a költségvetési tisztánlátást és tervezhetőséget segítik elő. Figyelem re méltó, hogy az ÁPV Rt. pénzforgalmi számláját is a kincstári egységes számla egyenlegéhez számítják. Ez jelentős lehet a kincstári likviditás menedzselésében. Üdvözölni lehet, hogy az új kincstárral és az ehhez kapcsolódó információs rendszerrel harmoni zálunk a nyugati országokkal. A GFSrendszerrel valószínűleg jobban látjuk nemzetközi