Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 6 (121. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CSÉPE BÉLA, a KDNP
1919 visszaszorítani, hanem arra akar berendezkedni, hogy az infláció következményeit önmaga javára használja ki , és a társadalom kárára a demokráciát szűkítse. Ezért a Független Kisgazdapárt az államháztartási törvénynek ezt a módozatát elfogadni nem tudja. Ha azon nem lesznek jelentős változtatások, ebben az esetben nemmel fog szavazni erre az előterjesztésre. Kös zönöm a türelmüket. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Torgyán József vezérszónoklatát. Soron következik Csépe Béla, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka; őt követi majd Varga Mihály, a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka. Most megadom a szót Csépe Bélának; egyben átadom az elnöklést Salamon László alelnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Salamon László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) CSÉPE BÉLA , a KDNP képviselőcsoport részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról véleményünket négyes tagozódásban látom célszerűnek kifejteni.Először a törvényjavaslat hosszú előtörténetéről, késedelméről kívánok szólni; maj d arról, ami kimaradt belőle; és miután szemügyre veszem annak konkrét elemeit, végül azok rövid idő alatti végrehajthatóságáról szólnék. Úgy vélem, a törvényjavaslat előtörténetéhez tartozik az is, hogy Magyarországon 1948ig egy olyan kincstári gazdálkod ási rendszer működött, mely legfőbb elveiben és eljárásrendjében teljesen szinkronban volt a nyugateurópai fejlett országok kincstári gazdálkodásával. Érthető, hogy a kincstári gondolat felelevenítésére a rendszerváltás után sor került. 1993 tavaszán az á llamháztartási és racionalizálási bizottság lényegében megkezdte ennek a törvényi előkészítését. A folyamatban törést az 1994. évi kormányváltás okozott. Sajnáljuk, hogy akkor a kormány nem kezdett hozzá ennek a mostani törvényjavaslatnak az előkészítéséhe z, illetőleg még abban az évben történő beterjesztéséhez, hiszen mint később rá fogok mutatni, ennek azért olyan pénzügyi előnyei vannak, amelyeket jó lett volna előbb élvezni. Úgy véljük, hogy az új kormány sok tekintetben megmutatkozó késedelmessége e té ren is jelentős kárt okozott. Az, hogy végül ez év végére az Országgyűlés elé került ez a törvényjavaslat, önmagában üdvözlendő esemény; az azonban nem, hogy ennek tárgyalása is kapkodva, az átgondolásra elég időt nem hagyva történik meg, hiszen 1996. janu ár 1jétől már működtetni kívánják a rendszert. A késedelemnek sajnos negatív kihatása van az ország társadalmi, gazdasági helyzetére is. Emlékeztetek rá, hogy az eredeti Bokroscsomag a családi pótlék terén tervezett változtatásokból mintegy 9 milliárd fo rint bevételt remélt, míg itt a költségvetés haszna - mint hallottuk - 3540 milliárdra tehető. E számok különbsége is mutatja, hogy a legalább egy évvel ezelőtti életbeléptetés lett volna jó, amiért mindenképpen a kormányzat a felelős. A Kereszté nydemokrata Néppárt már az előző ciklusban is sürgette egy szélesebb körű államháztartási reform megvalósítását. Sajnos ezt a jelen törvényjavaslat sem tartalmazza. Ez mutatja, hogy még nem történt meg a nagy elosztási rendszerek - egészségügy, oktatás, sz ociális ellátások, lakáspolitika - újragondolása. Véleményünk szerint az állami újraelosztás arányának további csökkenése, mely a rendszerváltás lényeges eleme, egy átfogó államháztartási reform nélkül nehezen képzelhető el, mivel az állam felelősséggel ta rtozik e területek működéséért. A logikus sorrend nyilvánvalóan az lett volna, ha előbb a tartalmi kérdések kerülnek megoldásra, és azokra épül a működési eljárási rend, a pénzügyi lebonyolítás szabályozása, ami ebben a törvényjavaslatban van.
