Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 6 (121. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKGP
1918 várat magára az államháztartás számviteli rendjének kial akítása, pedig erre a pénzügyi és gazdasági folyamatok megfelelő regisztrálása és a hatékony ellenőrzés érdekében változatlanul és feltétlenül, tehát halaszthatatlanul szükség lett volna. Ez a felismerés már az 1992. évi alaptörvényben is megjelent, azonba n a mai napig sem történt a szóban forgó feladatoknak a meghatározása, hiszen az államháztartási törvény az újabb pénzügyminiszteri feladatokat is határidő nélkül határozta meg. Ez gyakorlatilag elfogadhatatlan, hiszen a törvényjavaslat indoklása szerint a munka még három évig eltarthat. Egy olyan kaucsukrendelkezést hoztak, ami a mi megítélésünk szerint semmiképpen nem hozza meg a várt eredményt. Komoly problémát jelent, hogy még mindig nincsenek végleges és teljes körű elképzelések a kincstár és a közpon ti vagyonkezelő igazgatóság felállításáról, működéséről, nincs meghatározva ezek szervezete. Ez azt a veszélyt veti fel, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy ugyan beszélünk az állami feladatok szűkítéséről, a költségek csökkentéséről, de miután nem látjuk , hogy a kincstár, a kincstári vagyonkezelő igazgatóság apparátusa hogyan fog kinézni, nem arról vane szó, hogy az egyik oldalról az állami bürokráciát átszipkázom a másik oldalra, átmentem, és ilyen módon eltüntetem a méltatlankodó társadalom elől az áll ami pazarlás ilyen módjait. Úgy gondolom, ebből fakadóan nem túl szigorú az a megfogalmazás, hogy folytatódik a kormány vakrepülése. Ugyanis nem lehet tudni, hogy mire vállalkozik a kormány, átszervezésre anélkül, hogy ennek költségeit, következményeit, te ljes technikáját feltárná. Álláspontunk szerint ez nem törvény, hanem egy ötlet, amely a megvalósítás területén számos veszélyt hordhat magában. Hiszen a kincstár felállítása egy igen nagy horderejű vállalkozás, és ha ennek a végrehajtása végül is rossz le sz, márpedig a rossz törvény következtében ennek a lehetősége ugyancsak adott, ebben az esetben beláthatatlan zavarokat okozhat és óriási anyagi károkkal járhat, egyenesen ellehetetlenítheti a költségvetést. Ami pedig az állítólagos megtakarításokat illeti , én kimondom egyenesen: a törvényben lévő levezetés egy nagy nulla, abból semmit nem lehet megállapítani, nem lehet nyomon követni, hogy itt megtakarításról vane szó, vagy többletkiadásról. Végül ki kell térnem arra, ami számomra a legnyugtalanítóbb, hog y az államháztartási törvény szűkebbre szabná a parlament hatáskörét, növelné viszont a kormányét és főleg a pénzügyminiszterét. (15.00) Álláspontunk szerint, ha ezt a törvényjavaslatot önök elfogadnák, akkor a kormány lényegét tekintve úgy járhatna el, az t csinálhatna, amit akarna, úgy csoportosíthatna át, olyan módon kezelhetné a pénzt, ami teljes egészében kiiktatná a parlamenti ellenőrzést. Az államháztartási törvény számtalan esetben ad felhatalmazást a kormánynak vagy a pénzügyminiszternek, hogy nagyo n is fontos részletekről rendeletben intézkedjen. Ezek közül különösen problematikusnak tartjuk a kincstár és a központi vagyonkezelő intézet működésének rendeleti szabályoztatását, hiszen a változtatás célszerűségéről értelmetlen dönteni a részletek ismer ete nélkül. Ráadásul ebben a kérdésben a következmények miatt nem szabad a kormánynak szabad kezet adni. Utalnék arra, hogy az 1994es pótköltségvetés kapcsán a kormány ennél sokkal szűkebb felhatalmazása is - joggal - milyen felháborodását váltotta ki a H áznak. Úgy gondolom, ha a kormánynak szabad kezet adunk, ez egyben jelenti a parlamenti hatáskör olyan szűkítését, ami a rendeletalkotás irányába, tehát egy tipikusan állampárti, diktatórikus megoldás felé viszi el a parlamenti munkát. Kiveszi a demokrácia - a többpárti parlamenti demokráciát jelképező Országgyűlés - kezéből a rendelkezés jogát és átadja a kormánynak. Úgy gondolom, ehhez az igen tisztelt képviselőtársaim nem adhatnak segítséget. Az államháztartási törvény komoly lehetőséget biztosít az átcs oportosításokra. Az adott költségvetési cím működési célú kiadásain belül is, a működési és felhalmozási kiadások között is a kormány olyan átcsoportosításokat engedhet meg, amely mindmind a parlamenti hatáskört csökkenti. Úgy gondolom, a törvénynek az az indoklása, hogy a magas inflációs ütem mellett nehéz pontosan tervezni, nem elfogadható, mert meglátásunk szerint a kormány nem az inflációt akarja
