Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 6 (121. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKGP
1917 az előterjesztés két új intézmény létrehozását jelenti, mégpedig a kincstár és a kincstári vagyonkezelő igazgatóság létrehozását, amely tehát növeli a feladatkört és nem szűkíti. (14.50) Amint az ismeretes, a Független Kisgazdapárt álláspontja mindig is az volt, hogy teljesen új államháztartási törvényre van szükség, mégpedig azért, mert az állami feladatokat jelentős részben szűkíteni kell. Az állami feladatok szűkítése mindenfajta modern államháztartási refor mnak az alapja. Ha ez a szűkítés nem történik meg, akkor tovább folytatódik a közfeladatok valamennyi területén az ellátás színvonalának romlása, ami nemcsak egy indokolatlan többletköltség állandó emelkedő tendenciáját jelenti, hanem maga után vonja az el égedetlenkedés állandó erősödését is. A jelen esetben tetten érhető, hogy sajnálatos módon pont ellentétes hatást ér el a mostani beterjesztés, mint amit hivatalosan ez a kormány is meghirdetett és korábban előtte hozzávetőlegesen tíz éven keresztül minden kormányzat meghirdetett. Nevezetesen az államháztartás reformját, az állami feladatok szűkítését. Hogy mennyire így van ez, hadd utaljak arra, hogy a mostani módosítvány lényegében nem a kormányzati feladatokat szűkíti, hanem a demokráciát. Óriási különbs ég, igen tisztelt képviselőtársaim! Azért szűkíti a demokráciát, mert egyrészt növeli a kormány és a Pénzügyminisztérium hatáskörét, másrészt pedig az Országgyűlés feladatkörét szűkíti. Ez egyértelműen a demokrácia szűkítése. Úgy gondolom, az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a módosítványok pedig egyértelműen egy olyan többletjogosítványt adnak a pénzügyi kormányzat kezébe, amely semmiféle demokráciában nem képzelhető el. Mindenekelőtt szeretnék szólni arról, hogy ez a törvény - amely pontosan ellentétes irányú azzal, amit korábban meghirdetett - hova fog vezetni. Legyen szabad ebben a körben kiemelnem, hogy a magyar államkincstár létrehozása elméletileg nem kifogásolható, mert valamilyen más megoldás a jelenlegiből fakadóan mindenképpen szükségeltetne, de ha abból a tényből indulunk ki, hogy az államkincstár létrehozása mennyire könnyelmű és felelőtlen volt, akkor láthatjuk, hogy hiába akarta reformként beállítani a kormánypropaganda az államkincstár létrehozását, a lényegét tekintve csak egy technikai lép ésig tudott eljutni. Ráadásul ez a technikai lépés is az információ hiánya miatt, ami a törvény elégtelen rendelkezéseiből fakad, nagyon nehezen megítélhető. Tulajdonképpen egy ötletről van szó, ahol azonban az ötlet számos tévedése és kárt okozó hatása má r most felmérhető. A kincstár létrehozása a szokásos formális megközelítést mutatja, ugyanis a központi költségvetési intézményeknél ennél sokkal sürgetőbb feladat lett volna a tevékenység tartalmának meghatározása, a gazdaság követelményeiből kiindulva a szektor megszervezése. Enélkül nem lehet olyan költségekről beszélni, amelyek követhetők. A kincstár tervezett felállítása tehát e helyett és más érdemi változtatások helyett történik. Figyelembe veendő az a tény, hogy szerintünk az államhatalmi ágak egymá shoz való viszonyának rendezésével kellett volna kezdeni az átfogó államháztartási reformot és abból kellett volna kiindulni, hogy az államhatalmi ágak egymáshoz való viszonyának, a mellérendeltségnek úgy kellett volna meghatározni a feladatköreit, a szerv ezettségét, hogy annak világos költségkihatásai is mindenki előtt kézenfekvőek legyenek, hogy az állami feladat szűkítése ugyancsak mindenki számára nyomon követhető legyen. Itt utalok például arra - és ne vegyék rossz néven, hogy konkrét hivatkozással is élek , hogy a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az állami pazarlás egyik elképesztő megnyilvánulása a politikai államtitkári tisztség fenntartása. Mert miért van szükség ennyi hozzá nem értő politikai államtitkárra, akiket a saját pártjuk valamil yen okból kinevez annak a területnek a szakértőjéül, de nagyon jól tudjuk, hogy a feladat tulajdonképpen a terület parlamenti képviselete lenne. Ehhez pedig elég lenne egy parlamenti államtitkár az összes politikai államtitkár helyett. Tehát ebből is látha tó, hogy itt semmiféle reformról nincs szó, hanem itt állami feladatok tovább ragozásáról van szó, az állami eszközök két kézzel való pazarlásáról. Itt legyen szabad rámutatnom arra, hogy továbbra is
