Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 6 (121. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ, az MDF
1913 számlák összevezetése, a kincstári egyszámla létrehozása. Mindez a pénzek jól ismert utaztatásának nehézkes és drága rendszerét megszünteti, és helyette egy olcsóbb, korszerűb b és áttekinthetőbb struktúrát hozhat létre. (14.30) Ami tehát a fő célok törvénymódosításban tükröződő megvalósítását illeti, a javaslat, színvonalát tekintve, jó közepesen felmondja a leckét. Tehát elvileg akár rövid időn belül működésbe is léphetne ez a z új rendszer. De! És itt a törvénymódosítással kapcsolatos aggályainkra szeretnék kitérni, ami két területre vonatkozik. Az egyik az a diszkrét, de mégiscsak határozottan érzékelhető törekvés a törvényjavaslatban, hogy a kincstár létrehozását célzó módosí tások mellett némileg szűkülnének az Országgyűlés és bővülnének a kormány, illetve a Pénzügyminisztérium jogosítványai. Egyik eklatáns, a sajtóban, sajtóelemzésekben is megjelenő példája ennek a 38. §, amely úgy fogalmaz: a kormány a költségvetés egyenlegt ervezettől tartósan és jelentős mértékben eltérő kedvezőtlen évközi alakulása esetén előirányzatokat zárolhat, csökkenthet, illetve törölhet. Anélkül szerepel mindez, hogy bármiféle definícióval rendelkeznénk arról, hogy mi minősül tartós és jelentős eltér ésnek. Ez még akkor is aggályos, ha a paragrafus siet megjegyezni, hogy természetesen azon előirányzatok kivételével, amelyek évközi megváltoztatási jogát az Országgyűlés magának tartotta fenn, ami, lássuk be: nemes gesztus a törvényelőkészítő részéről, m ármint hogy hajlandó törvényben is rögzíteni, hogy tiszteletben tartja a parlament jogait. Nem túlságosan megnyugtató az sem, hogy a törvényjavaslat utolsó szakaszában a kormány és a pénzügyminiszter számos felhatalmazást kap arra, hogy a részletekről rend eletben intézkedjék. Kormányrendeletben szabályozzák például a kincstár és a kincstári vagyonkezelő igazgatóság működését, miközben az állam vállalkozói vagyonáról törvény intézkedett, valamint a különböző költségvetési intézmények jogosultságait is. Nem t eljesen világos az sem, hogy ki és hogyan kontrollálja azt a funkciót, amelyet a kincstár az állampapírok kibocsátása terén kapna. Aggályaink egy további csoportja arra épül, hogy vajon a régi rendszerről az újra való áttérés valóban olyan zökkenőmentes le sze, mint ahogyan azt az előterjesztő szándékai tükrözik, illetve a megtakarítások és a pótlólagos ráfordítások aránya valóban olyan kedvezőe, mint ahogyan a prognózisok mutatják. Mivel semmiféle részletesebb hatáselemzés nem készült - legalábbis ezeket nem ismerjük , csupán egyfajta kinyilatkoztatásnak tűnik fel az előterjesztő becslése, miszerint a megtakarítás 40 milliárd forint körül lesz, és várhatóan 45 milliárd forintot kitevő kiadásokkal együtt a nettó megtakarítás 3536 milliárd körül lesz. Kül önösen a várható kiadások szintje látszik nézetünk szerint jelentősen alábecsültnek. Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról, hogy - mint minden szervezeti, intézményi változást - ezt az átalakulást is kíséri majd számos, az átalakulás vesztesei közé tartozó csoport nyílt vagy rejtett ellenállása. Tekintettel arra, hogy az előterjesztő programja szerint is legalább egy éven át párhuzamosan működik majd a két rendszer, nem kell különösebben élénk fantázia annak az elképzeléséhez, hogy milyen működési zavarok v árhatók. Az új szemléletű gazdálkodásra való áttérés eltérő szakmai felkészültséget igényel, így a különböző típusú át- és továbbképzések azt hiszem, szintén jelentős többletköltséget, illetve alkalmazkodási energiákat emésztenek majd fel. Nem csekély nehé zséget okoz az is, hogy a kincstári rendszer bevezetése az érintettek meghatározott köre számára kifejezett anyagi hátrányt jelent, mint ahogy erről itt már említés történt. Itt elsősorban a bankszférát kell megemlíteni, ahonnan a költségvetési, illetve eg yéb közpénzek kincstárba történő átterelése elég egyértelműen forráskivonással jár együtt. Összefoglalva az elmondottakat: a kincstár létrehozását célzó államháztartási törvénymódosítás fontos, de jócskán megkésett törvényjavaslat. Maga a jogszabály ugyan jólrosszul megpróbálja a
