Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 6 (121. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZÁSZ DOMOKOS, az SZDSZ
1908 Nagyon nagy terjedelmű a módosítás, amit az indokol, hogy egyrészt meg kellett változtatnunk a szabályozási körülményeket, továbbá a korábbi törvények változtatása kapcsán ismételten bele kellett nyúlnunk ebbe a törvénybe is - például a kisebbségi önkormányzatok kapcsán , valamint szakmailag indokolt, hogy a számlakezelés rendjét, a számlarendet is módosítsuk, új fogalmakat kellett bevezetni a törvényben, és a teljes menetet szabályoznunk kellett. Ahhoz, hogy meg értsük, miért volt szükség ezen törvénymódosításra, át kellene tekintenünk egy kicsit, hogy ez szerte a világon, a nálunk fejlettebb jogállamokban hogyan és miként működik. Részletesen elolvasva a törvényjavaslatot, arra a meggyőződésre jutottam, hogy tula jdonképpen a francia és a német modell vegyítéséről van szó a jelen törvényjavaslatmódosításban, sőt, szerintem inkább a franciára hasonlít, ezért én erről a kettőről mondanék néhány szót. A német azért érdekes, mert hiszen a régi magyar á llamigazgatásban - tehát 1950ig - tulajdonképpen egy ahhoz nagyon hasonló rendszer volt életben. A német úgy épül fel, hogy kiegyensúlyozza a dolgokat: ahol pénz van, ott ne legyen hatalom, ahol hatalom van, ott ne legyen pénz, amit manapság úgy mondunk, hogy az utalványozó és a könyvelő legyen kettéválasztva, és ezeket a feladatokat úgynevezett pénztárakon keresztül valósították meg, mindez a közpénzek felhasználásának valamennyi területére kiterjed. A magyar rendszer egészen '950ig nagyon hasonló volt e hhez. A maihoz képest azzal a differenciával, hogy az adókivetés és beszedés módja egészen más volt, hiszen akkor kivetett adókat kellett beszedni, most pedig önbevallás szerint fizetjük és csak utólagosan ellenőrzik, tehát a korábbi modellhez képest van némi eltérés. Nagyon érdekes a német modellben szereplő hároméves gördülő tervezés, tehát hogy nemcsak egy adott költségvetési évre csinálnak részletes költségvetést, hanem az azt követő két évben egy gördülő költségvetést valósítanak meg, amit ez a jelen legi módosítás átvett. Bizonyos fejlődésen a német rendszer is átment, úgy, ahogy korábban a magyar is. A '70es években még majdnem 50 ezer ilyen pénztár működött, a '90es években ezek száma körülbelül 100ra csökkent le, a mostani tervek szerint pedig m ár csak 16 ilyen úgynevezett pénztár lenne, amely a közpénzek kifizetésével és beszedésével, tehát közvetlenül a pénzforgalommal foglalkozna. Nagyon érdekes dolog - és erről a későbbiekben kívánok majd pár szót szólni , hogy a német rendszer integrálódott a bankrendszerrel. A jelen módosítás, a mi, saját 1543. számú módosításunk nem tartalmaz ilyet, később azonban - bizonyos indoklással - mégis megfontolásra javaslom. A francia rendszer egészen különleges és azt hiszem, a világon egyedülálló: teljesen cent ralizált és nagyon szigorú. Nem akarom a részleteit emlegetni, de ott a közpénzek felhasználását a közkönyvelő engedélyezi teljes anyagi felelősséggel három szinten - a legalsó, a megyei szinten, ami a középső szintnek számít, és ezek tanácsában, egy felső szinten - és ellát egy csomó olyan dolgot is, ami nem feltétlenül tartozna egy kincstár feladatkörébe. (14.10) Ilyen például az, hogy a területéhez tartozó állami vállalatokat is ellenőrzi. Idetartozik az, hogy előrejelzéseket bocsát ki gazdasági döntések meghozatalához. Az állami adósságot kezeli, ami tulajdonképpen a kincstárnak egy természetes feladata, tehát nálunk is így lesz. Ugyanakkor biztosítja azt, hogy minden egyes minisztériumnál, tehát minden olyan helyen, ahol a közpénzek kifizetése megtörtén ik, úgynevezett közkönyvelőt telepítenek, amely közkönyvelő aláírása, engedélye, tehát utalványozása nélkül közpénzek fizetése nem lehetséges. Ez többnyire a közigazgatás meglévő struktúrájába telepített ember, tehát helyileg ott létezik, például a miniszt ériumokban vagy a megyei területi igazgatóságokon, de a pénz meg a munkáltatói jogállása az ottani pénzügyminisztériumtól függ. Mindkét rendszernek, a németnek és a franciának is hangsúlyozottan előnye az, hogy előírásokkal, előirányzatokkal dolgozik, tehá t a pénzmozgást csökkenti, amennyire csak lehet, csak előirányzatok közti átvezetéseket alkalmaz; és az a lényeges szempont mind a kettőnél, hogy elválik a pénz és a hatalom, tehát az utalványozás és a könyvelés kettéválik.
