Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 1 (120. szám) - Az energiagazdálkodás privatizációjáról szóló politikai vita - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter:
1887 Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben adom meg a szót Bauer Tamás úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Ketten is vitatkoztak azzal, amit én mondtam. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem én választottam ki a tanácsadó céget, sőt tudomásom szerint nem is a jelenlegi, hanem még az előző kormány, a jelenlegi kormány csak megerősítette és fenntartja ezt a megbízást, úgyhogy én ezért nem érzem magam felelősnek. Én pusztán a Kisgazdapárt elnökén ek szerettem volna megmagyarázni azt, hogy miért szoktak tanácsadót megbízni azzal, hogy azzal foglalkozzon, amihez ért. Az, hogy ebben még egy szemléletes példát és hasonlatot is használtam, ez talán nem áll nagyon távol attól a stílustól, amely a világ p arlamentjeiben szokásos, és amelynek időnként a Kisgazdapárt szónokai is adóznak. Köszönöm szépen. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Kérdezem, kíváne még valaki felszólalni a képviselő urak és hölgyek közül. (Nincs jelentkező.) Jelzés nem érkez ett. Tisztelt Országgyűlés! Viszontválaszra megadom a szót dr. Suchman Tamás tárca nélküli miniszter úrnak. DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy rendkívül könny ű helyzetben vagyok, több oknál fogva is. Az egyik: rendkívül felelősségteljes és kulturált vita zajlott le a parlamentben egy rendkívül fontos, az ország gazdaságát, a társadalom helyzetét és gondolkodásmódját is jelentős mértékben befolyásoló ügyben. Ezé rt köszönetet szeretnék mondani a parlament valamennyi pártjának és a pártok képviselőinek, akik hozzászólásaikkal részt vettek a mai vitában. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a vitában konszenzus alakult ki minden kérdésben, hiszen továbbra is fennmara dtak a távolságok azokban a kérdésekben, amelyek az egész vita, a privatizáció elindulásának kezdete óta megvannak. Ennek nyilván több oka van. Én azt gondolom, hogy nem az egyes álláspontokat kellett volna egymáshoz közelíteni, hanem egymás álláspontjának a megértésében kell közelebb jutni. Ez bizalom és tárgyalás kérdése, hiszen minél többször próbáljuk egymás számára elmondani a saját igazságunkat, annál közelebb jutnak egymáshoz, és több esély van arra, hogy legalább elfogadjuk az abban rejlő problémáka t. Ez egy sajátos helyzet, mondhatnám azt is, hogy kísérlet. Ez elhangzott, és kár arról nem beszélni, hogy ehhez hasonló megoldás KözépEurópa államaiban az energiaszektorban nincs, Magyarországon indul el először ez a folyamat. Ezért nincsenek hagyománya i, nincs egyfajta gyakorlat, amit itt többen hiányoltak. Egyetlen dolog lehet: prognosztizálni a lehetséges bekövetkező eseményeket, és lehetőséget teremteni a jogi szabályozásban arra, hogy lehessen korrigálni. Azt gondolom, hogy maga az egész pályázati r endszer és maga az egész eljárás a későbbiek során is lehetőséget biztosít bizonyosfajta korrekciókra, és azt, hogy ezek a korrekciós lehetőségek meglegyenek, természetszerűen a megkötendő szerződésekben kell biztosítva látnunk. Néhány nagyon apró dolog va n a nagy kérdéseken túl, amikre röviden szeretnék reagálni. A leendő vevői körrel kezdem, mert ez nagyon sok mindent eldönt. Az előminősítések során, illetve most már az információs memorandumok megvásárlása után bebizonyosodott, azaz nyilvánvalóvá vált az , hogy kik lesznek a leendő pályázók és kik lesznek a leendő partnerek. A két szektorban több mint húsz országból összesen 47 multinacionális, rendkívüli szakmai hagyományokkal, eredményes tevékenységgel működő cégről van szó. Ezekről a cégekről még azt is el kell mondani, hogy ezek közül is a legjelentősebbek, illetve a legnagyobb tőkeerővel rendelkezők, amelyek közül vélhetően a négyötnyolc legeredményesebb részvevő kikerül, nos,
