Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 1 (120. szám) - Az energiagazdálkodás privatizációjáról szóló politikai vita - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter:
1888 ezeknek a cégeknek az országaival is eminens politikai és gazdasági kapcso latban vagyunk. Ezért ez nem ugyanaz a privatizáció, mint amikor valamely vagyontárgyra megérkezik egy vevő X.Y. országból, egy egész kis jelentőségű cég. (13.30) Senki nem ismeri, és egész egyszerűen nehéz majd mit kezdeni vele, hogyha nem tartja be a sze rződéses feltételeket. Azt gondolom, hogy maga az a tény, hogy ebből a partnerországi körből az elmúlt időszakban érkezett a tőkebeáramlás keretében a legnagyobb nagyságrendű, milliárdokban kifejezett dollár, és hogy éppen ezzel az országkörrel a legintenz ívebben fejlődő most a gazdasági és a politikai kapcsolat, ez egyfajta biztonságot adhat arra, hogyha ezekből az országokból származó cégek vásárolják meg a magyar erőművi szektort, áramszolgáltatót meg a gázszolgáltatót, akkor az ország kiszolgáltatottság a, főleg ha mellette egy korrekt jogi szabályozás és korrekt szerződéskötési folyamat áll, úgy gondolom, hogy nem növekedhet meg. Ez nagyon fontos prezentáció is ezen országok felé. Mi ezen kívül azt is gondoljuk és azt is reméljük, hogy a privatizáció egy közbeeső, de nagyon jelentős állomása a gazdasági kapcsolatok fejlődésének, és a pótlólagos tőkebefektetések lehetőségét most javítja vagy tovább javítja mind az iparágban vagy egyéb más iparágakban is, vagy a privatizáció mint visszavevő, de e tárgykörhö z kapcsolódó szakaszában. Ezt én fontosnak tartottam rögzíteni. A következő kérdés, amiről nagyon röviden szeretnék szólni, Latorcai János hozzászólásával volt leginkább kapcsolatban: az állami szerepvállalás jövőbeni szerepe. Itt csak három mondatot szere tnék mondani. Egyrészt, hogy az államnak maradnak lehetőségei, jogosítványai, és ez jogilag szabályozva van. Csak hogy a legapróbbat mondjam: a 600 megawatt feletti erőmű építéséhez parlamenti döntés kell, és eljussak mondjuk odáig, hogy a Magyar Energia H ivatalnak '97. január 1jétől 2003ig és aztán is milyen jogosítványai vannak, bár erről a bevezető előadásomban is szóltam. Azt gondolom, hogy nem kellene leértékelni - mint ahogy az azt hiszem egy KDNPs felszólalásban elhangzott - az aranyrészvényekhez fűződő jogokat, mert lehetséges, hogy a Magyar Energiahivatal jogköréből lett átfogalmazva, hiszen új jogokat nem lehet kitalálni, de a fontos az, hogy egy polgári jogi szerződés keretében érvényesíthető, ellenőrizhető és követhető lesz. A következő, amive l nagyon röviden, de foglalkozni szeretnék: Raskó úr hozzászólásából a közgazdasági okfejtésekkel többségében egyet lehet érteni. Nyilván ezek az aggodalmak és hasonló gondolatok domináltak, amikor egyébként e törvény, rendeletmódosításokra vagy magára a pályázati rendszer kialakítására sor került. Annyit azonban szeretnék korrigálni, hogy tekintettel arra, hogy az alacsony árszínvonal nem tette lehetővé az elmúlt években az áramszolgáltatóknál a fejlesztési feladatok elvégzését, így a hat áramszolgáltatón ál az elkövetkezendő években a mérési elszámolási rendszer fejlesztésén túl hálózatfejlesztési és egyéb kérdésekre 200250 milliárd fejlesztési forrásigény van, tehát nemcsak az erőművi oldalon, itt is felmerül, s ennek a biztosítása sem várható. Az egyfor dulós pályázatról csupán a következőt szeretném mondani. Abban az esetben, ha egyfordulós a pályázat, akkor nem következik az be, mint a kétfordulósnál, hogy taktikai elemek vannak az első fordulóban és majd meglátjuk, hogy mi lesz a másodikban, jóllehet m ind a kettőnek vannak előnyei és hátrányai. Azt gondolom, hogy egy dolgot nem mondtunk ki az egyfordulós pályázatnál: előfordulhat az a helyzet is, hogy nem lehet döntést hozni, oly közel állnak egymáshoz a benyújtott ajánlatok, vagy - nem kívánom, hogy íg y legyen, mint a korábbi időszakban - annyira alacsonyan állnak az ajánlatok, ez eleve nem kizárt. Folyamatos tárgyalásokat folytattunk munkatársainkkal együtt a leendő potenciális vevőkkel, s ők tisztában vannak azzal, hogy van egy bizonyos elképzelésünk, amely alatt amúgy sem lehet, hogy az ÁPV Rt. igazgatótanácsa jóváhagyja, tehát a kótyavetye nagyságrendű árképzés még egyszer nem fog menni, egy lezárt és eredménytelen vagy sikertelen folyamat után vagyunk.
