Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 1 (120. szám) - Az energiagazdálkodás privatizációjáról szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
1883 rosszabbul. És aztán a további tőkerész átadásánál már ki vagyunk szolgáltatva annak, aki olcsón jutott hozzá ahhoz a bizonyos kisebbségi részarányhoz. Ezzel a néhány megjegyzéssel szerettem volna zárni ma az SZDS Zes felszólalásokat, megismételve azt, amit már előadtunk: egyetértünk a kormány politikájával, és támogatjuk azt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Szólásra következik Balsay István úr, a Fidesz képviselője, szó lásra készül Csépe Béla, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Megadom a szót Balsay István úrnak. BALSAY ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Előttem már Kósa Lajos képviselőtársam ismertette, tisztázta a FideszMagyar Polgári Pártnak az energiaszektor privatizációjával kapcsolatos álláspontját. Én néhány nagyon fontos részletkérdésre szeretnék rávilágítani, azokra, amelyek a privatizáció során feltétlenül figyelembevételre kell hogy kerüljenek, másrészt pedig ame lyeket el kell kerülni a privatizáció során. Nagyon nagy kárnak tartom azt - több képviselőtársam kezdte ma így mondanivalóját , hogy amikor az energiaszektor privatizációjáról beszélünk és egy nagyon fontos vitanapot rendez a Magyar Köztársaság parlament je, akkor nem ismert teljes mértékben a magyar energiapolitika - amit ismerünk, az nem elégséges a privatizáció megkezdéséhez ; nem ismertek a gazdaságpolitikának és a területfejlesztési politikának azok a főbb irányai, amelyeket a magyar energiarendszer, a magyar energiaszektor privatizációjánál feltétlenül figyelembe kellene venni. A gazdaságpolitika irányváltásairól már több vitanapon, több parlamenti hozzászólásban beszéltünk. Ilyen körülmények között mi az, ami meghatározó lehet a privatizáció során? Egyetértek azokkal, akik azt a feltételt is megszabják, hogy ennél jobban az ország szuverenitása, gazdasági szuverenitása ne csökkenjen. Egyetértek azokkal, akik megfogalmazták, hogy hosszú távon megbízható, kiegyensúlyozott, megfizethető energiaellátást szeretnénk. Feltétlenül fontos, hogy korszerű rendszerhez kapcsolódjunk, és a korszerűsítés működőtőke bevonásával történjék meg. Hatékonyságnövelést várunk tőle. Nagyon fontos, hogy környezetvédelmi szempontok érvényesüljenek - ne csak most, szóban, hanem a privatizációt követően is. Hiszen itt élünk, Európa szívében, és mind a rajtunk keresztül történő energiaszállításnál, mind az itteni energiaelőállításnál adódnak olyan szituációk, amikor ma - állami többség lévén - könnyebb nemet mondani, mint a priva tizáció megtörténte után, amikor egy szegény és energiában is szegény ország még jobban kiszolgáltatottá válik, és a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorulhatnak. Feltétlenül fontos a privatizációtól várnunk, hogy racionalizálási program induljon be, hatékonyabban, mint jelenleg, és a költségvetés lyukainak betömésén túlmenően legyen lehetőség egyéni, illetve csoportos és települési szintű racionalizálási programok végrehajtására. Az energiaszektorban dolgozók érdekeit is figyelembe kell venni - ezt tö bben ismertették. Nagyon fontosnak tartom, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje a privatizációt megelőzően az önkormányzatok energiaszektorból való részesedésénél egymásnak ellentmondó döntéseket hozott. Ebben az önkormányzati és a gazdasági bizottság kez detben azonos hullámhosszon volt, majd később, a kormány határozott szándékára tekintettel, módosította azokat a törvényeket, amelyek megalapozták ma a magyar önkormányzatiság lényegét. 1990től kezdődően a települési önkormá nyzatok feladatai közé tartoznak a helyi közszolgáltatások körében a településfejlesztés, településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés, csapadékvízelvezetés - és nem sorolom, csak a
