Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 1 (120. szám) - Az energiagazdálkodás privatizációjáról szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
1874 Felmerült az a vád, hogy a kormány a költségvetési lyukak betömése érdekében elkótyavetyéli az energiaszektort. Úgy gondolom, hogy ezt a vádat az ellenkezőjére is lehet fordítani és ezt fogom most megtenni. Az energiaszektor privatizációja szükséges azért, mert a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a magántulajdon jobb, mint az állami tulajdon. Az itt felhozott példa, hogy a villamo senergiaiparban van egy kiváló francia állami tulajdonosi rendszer - és ez tulajdonképpen az egyedüli olyan állami tulajdonosi rendszer, aminek kiválóságáról beszélhetünk , csak korlátozottan igaz. Korlátozottan igaz, mert technikai szempontokból a franc ia energiaipar tapasztalatai - ezt hosszasan tanulmányoztam és a francia tapasztalatok magyar átvételének az ügyével is foglalkoztam - azt mutatják, hogy ők hallatlanul sok mindent meg tudnak valósítani technikailag, hogy a technikai színvonaluk nem marad el a német, amerikai magántulajdonban lévő energiaszektor színvonala mögött, de ugyanakkor a befektetések, amelyek az energiaszektorban végbementek - és a befektetéseknek az a része, amely az atomerőművek fejlesztését forszírozta , egyedül ebben az állami szektorban jelentek meg, ami hallatlanul nagy környezetvédelmi problémákat vetett fel és hallatlanul nagy tőkeigényt jelentett. Ezt a tőkeigényt és azokat a következményeket, amelyekről az energiaszektor maga nem gondoskodott Franciaországban, az adófizet ők fizetik meg. Lehete Magyarországon állami tulajdonban hagyni az energiaszektort és a francia példát követni? Akkor, amikor a költségvetés olyan alapvető problémákkal küszködik, hogy az adófizetés túlméretezett az országban és akadályozza a gazdasági fe jlődést, de ugyanakkor az adókból nem tudjuk azokat a költségeket fedezni, amelyekre a magyar állampolgárok igényt tartanak, akkor nyilvánvaló, hogy ezt a feszültséget nem lehet az energiaszektor tulajdonviszonyaival tovább fokozni. Vállalni lehet azt, hog y az energiaszektor privatizációjára azért van szükség egyrészt, mert jobb tulajdonosi rendszert ad, másrészt azért, mert pótolni kell az energiaszektorban elmaradt tőkeberuházásokat. Tudvalévő dolog - és erről itt a képviselőtársaim már beszéltek , hogy az energiaszektorra az jellemző, hogy felélte a tőkeértékét és nagyon gyengén használta fel az amortizációra adott lehetőségeket. Mára lerongyolódott az energiaszektor tőkeállománya, ezt pótolni kell, korszerűvé kell tenni és ehhez új tőkére van szükség. T udvalévő dolog az is, hogy a magyar társadalom nem viselheti el, hogy az energiaszektor igényelje az adóbevételek növekedését, hogy ne maga lássa el a saját fenntartásához szükséges költségek előteremtését, másrészt az egész ipar, az egész gazdaság struktu rális átalakulást igényel, amihez tőkére van szükség. (12.20) Az, hogy az energiaszektor privatizációjából befolyó bevételek nemcsak az energiaszektor fejlesztését fogják szolgálni, az nem egy szégyenletes dolog, ez egy szükséges dolog. Önök, képviselőtárs aim, holnap arról fognak beszélni, hogy mi nem engedhető meg a költségvetéssel kapcsolatban, milyen költségeket kell mindenképpen elvállalni az államnak. Honnan vállaljuk azt el? Hogy fogjuk lecserélni azokat a hiteleket, amelyeknek a kamatterhei különösen drágák, ha nem használjuk fel az energiaszektorból befolyt pénzeket arra, hogy ezeket a hiteleket kiemeljük, megszüntessük és kedvező feltételek közé helyezzük a magyar államháztartást? A következő kérdés, amit említeni szeretnék, az árak kérdése. Elhangz ott, hogy Magyarország energiapazarló ország, az egy főre eső nemzeti jövedelemhez képest az energiafelhasználásunk nagyságrendileg magasabb. Hogyan lehet ezt megoldani? Csak akkor, ha a gazdálkodóknak érdemes megtakarítani. Ez szükségessé teszi az energia árak emelését. Ezt megint nem kell szégyellni. Igaz, hogy kompenzálni kell a lakosságot, de a gazdálkodóknak az indokoltan magas energiaárakhoz igazodva kell gazdasági eredményeket produkálni. Meggyőződésem, hogy a magyar ipar, a magyar mezőgazdaság képes ezzel a feladattal megküzdeni. Ennek az előfeltételeit a hitelrendszer javításával és sok mindennel biztosítani kell, de nem az energiaárak szubvencionálásával.
