Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 1 (120. szám) - Az energiagazdálkodás privatizációjáról szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
1869 Az 1990. évi önkormányzati törvény nagyon érdekes és véleményem szerint szakmailag erősen megkérdőjelez hető kitételt tesz: az önkormányzatok tulajdonába kerülnek a lakossági szükségleteket kielégítő közművek építményei. Nem hiszem, hogy akkor valaki végiggondolta, hogy a települések határában lévő transzformátorállomások, nyomásszabályozók és a belterületi vonalas létesítmények között el lehet határolni a lakossági szükségletet kielégítőket. De hadd menjek még tovább! Képes lennee az önkormányzat - ha bent lenne - tőkeemelésre? Napjainkban tapasztaljuk, hogy az önkormányzatoknak ugyanúgy üres a zsebük, mint az államháztartásnak, ennek a szektornak pedig likvid tőkére van szüksége. Továbbmegyek: kisemmizték az önkormányzatokat, mert a belterületi földek értékét sem kapták meg, hanem a törvény egy nagyon ügyes fogalmazással érdekeltté próbálta tenni az önkormá nyzatokat a privatizációban. Az 1992. évi LIII. törvény 29. §a azt mondja: részesedésre akkor jogosult az önkormányzat, ha a száz százalék állami tulajdon megszűnik. Nagyon érdekes megközelítés. Szögezzük le tehát: nem vették be alapításkor társtulajdonos nak, és azt követően sem. Nagyon érdekes, nagyon furcsa vita kerekedett az önkormányzati törvény módosítása körül. A jelenlegi kormánykoalíció felismerte, hogy az önkormányzatok számára igenis szükséges a kézzelfogható tulajdon, a kötődés az energiaszektor hoz, mert természetes partnerei az energiaszolgáltató vállalatoknak és képviselik a fogyasztók érdekeit. Ennek az eredménye, hogy 25 és 40 százalék tulajdoni részt juttat a privatizációs szervezet az önkormányzatoknak. Erről hadd mondjam el: érvényes alkot mánybírósági állásfoglalás van arról, hogy ez a tulajdon eredeténél fogva nem önkormányzati tulajdon, hanem kizárólagos állami tulajdon, és nem esik az önkormányzati törvény hatálya alá. Tehát ezen túl kapták ezt a tulajdont most, 1995ben az önkormányzato k. Befejezésül néhány gondolatot, tényleg a hatékonyságról. Előttem szóló képviselőtársaim is többen érintették, hogy pazarló... Bocsánat: így nem mondták, hogy "pazarló", hanem azt mondták, hogy a költségeket csökkenteni kellene. Én egy kicsit furcsa maga tartásformának tartom azt, hogy nem beszélünk őszintén arról, hogy az energiaszektorban a költségek 7080 százaléka az anyagköltség, és az azon felüli rész az amortizáció, a hálózatok fenntartásának költsége és a munkabér. Ez olyan minimális összeg, hogy h a ezt mind megtakarítjuk, vagy ha csak felét - kérem, tessék eljátszani a gondolattal! , akkor ez azt jelenti, hogy egy fűtési szezonban egy átlag fogyasztó 300500 forintot tudna megtakarítani. De akkor felvetődik a kérdés, hogy ki üzemelteti ezeket a ve zetékeket. De mondok egészen kézzelfogható dolgot. 1985ben a földgázszolgáltatásban 11 843 foglalkoztatott volt, 1995ben 10 500. Ezen időszak alatt 1,2 millióról 2,5 millióra nőtt a fogyasztók száma, 5,7 milliárd köbméterről 7,7 milliárdra az értékesítet t gáz mennyisége. Azt hiszem, ezek a számok önmagukért beszélnek. Tényleg nem akarok ironizálni azzal, hogy a gáztörvényben milyen pluszköltségeket helyezett el a tisztelt Ház az előző ciklusban, vagy hogy maradt az energiaszektorra az átalakuló magyar gaz daság csőd- és felszámolási eljárás alatt lévő társaságainak több száz millió forintos tartozása. Azt hiszem, amikor privatizációról beszélünk, akkor elismeréssel kell szólni arról a többezres alkalmazotti körről, amely ebben a veszélyes szakmában nehéz kö rülmények között helytállt. Bízom benne, hogy a fogyasztók elégedettek lesznek munkájukkal a privatizációt követően is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm Göndör István úr elhangzott beszédét. Szólásra következik Kósa Lajos úr, a Fidesz képviselője; szólásra készül Tardos Márton, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót Kósa Lajos úrnak, a FideszMagyar Polgári Párt képviselőjének. KÓSA LAJOS (Fidesz) :
