Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 1 (120. szám) - Az energiagazdálkodás privatizációjáról szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
1870 Eln öknő, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egy szomorú bejelentéssel vagy megállapítással kell kezdenem az energiaipar privatizációjával kapcsolatos beszédemet: a magyar kormánynak nincsen az energiaipar privatizációjára vonatkozó stratégiai elképzelése. Azért á llítom, hogy nincs, mert ha lenne, feltételezem, hogy ezt beterjesztette volna a parlamentnek és az illetékes bizottságoknak megtárgyalásra - ahogy ezt egyébként a privatizációs törvény több helyen is előírja a kormány számára. Miután nem feltételezem - és itt jóindulatomat fejezem ki a kormány iránt , hogy tudatosan sértik meg a törvényeket, ezért azt kell mondanom: nyilván azért nem teszik ezt, mert nincs mit beterjeszteni. Magyarul: a kormánynak nincsen privatizációs stratégiája az energiaiparra vonatko zóan. Hogy mennyire nincsen, azt, mondjuk, a Mol esetével nagyon jól alá lehet támasztani. A Mol privatizációjáról a kormány illetékesei nagyon sokszor nyilatkoztak: amikor éppen szakmai befektető volt a láthatáron és a szakmai befektető kopogtatott az ajt ón, akkor a kormány Molra vonatkozó elképzelése szakmai befektetőt célzott meg, amikor pedig pénzügyi befektető kopogtatott az ajtón, akkor a pénzügyi befektetőket és az ez irányú privatizációt célozta meg a kormány elképzelése. Nem kell mondanom, hogy az a stratégia, amelyik ilyen gyorsan képes változni, ilyen sűrűn, csak a Molra vonatkozóan, azt bizonyítja, hogy bizony, ilyen elképzelés tényleg nincs. Tehát a kormány, megsértve az általa beterjesztett és a kormánykoalíció által megszavazott törvényeket, a privatizációs törvényt, azért nem terjesztette be a parlament elé az elképzeléseit, mert stratégiai elképzelése nincsen. Ez után fel kell tenni azt a kérdést, hogy akkor mije van - mert a privatizáció mégis folyik, illetve a pályázatok ki vannak írva, és azzal kell szembenéznünk, hogy a magyar energetikai ipar jelentős részét magánkézbe, hovatovább külföldi kézbe adja ez a kormány. Nem tekinthetünk el attól, hogy ez az akció azzal magyarázható, ez a gyorsaság azzal magyarázható, hogy a kormány á ltal beterjesztett pótköltségvetésben szerepel az a 150 milliárdos, privatizációból származó bevétel, amiről már akkor tudták jó néhányan - az ÁSZ illetékeseitől kezdve a kormány oldaláról felszólaló képviselőtársakig , hogy nem teljesíthető. De ennek érd ekében mindent fel kell áldozni. Lehet, hogy egy piaci kofának helyeselhető magatartása, hogy "Mindegy, kicsoda, csak vigye, minél drágábban az árut!", de kormányzati stratégiának semmiképpen sem titulálhatnám. (12.00) Márpedig kimutatható: ezt a privatizá ciót elsősorban az motiválja, hogy a költségvetésen tátongó lyukakat be kell tömni valamivel. Ezek után természetesen meg kell vizsgálni azt, kelle privatizálni az energiaipart vagy a különböző energetikai ágazatokat? Annál is inkább meg kell vizsgálni ez t a kérdést, mert paradox módon azok a társaságok, amelyek jelentkeznek a privatizációra, a legkevésbé sem magántársaságok. Talán azt az egy angol példát leszámítva, az európai kontinens országainak döntő többségében az energetikai vállalatok állami vagy ö nkormányzati tulajdonban vannak. Ez nyilván feltűnt azoknak is, akik mondjuk adott esetben olvasták a Magyar Hírlapnak azt a számát, amelyben a Gaz de France egy fizetett mellékletben ismertette magát, és a privatizáció apostolának tüntette fel magát. De a z első mondat úgy kezdődött, hogy a Gaz de France 100 százalékos állami tulajdonban levő társaság. Tehát azt állítom, hiába Soós Károly Attila hivatkozása, hogy az Egyesült Államokban sosem volt állami kézben az energetikai ipar vagy az erőművek, ezt a kér dést nekünk meg kell vizsgálnunk nagyon sok szempont miatt is. Mindjárt előrebocsátom: én igenis azon a véleményen vagyok, hogy a magyar energetikai ipar egy részét privatizálni kell. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bárhogy privatizálni kell vagy bármilye n módon. Meg kell vizsgálni, hogy az energetikának mely részét kell privatizálni és melyek azok a célok, amelyeket el kell várni a privatizációtól és teljesíteni kell egy mindenkor felelős kormányzatnak.
