Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 1 (120. szám) - Az energiagazdálkodás privatizációjáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1866 Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem azzal, hogy én személyesen is támogattam a Kisgazdapárt mai kezdeményezését, hogy kerüljön sor erre az energetikai privatizációs vitanapra. Az indokaim közül néhányat hadd em lítsek meg. Nem minden nap kerül sor egy társadalomban, egy nemzetgazdaságban energetikai privatizációra. A társadalom tagjai, életkorra, nemre való tekintet nélkül a nemzetgazdaság szereplői, így vagy úgy valamilyen kapcsolatba kerülnek az energiaszektorr al, illetve annak szolgáltatásaival. És közelíthetem más oldalról. Mi képviselők, döntéshozók, az energiaszektor munkavállalói, mindmind tele vagyunk aggodalommal, kételyekkel, hogy mi lesz a privatizációt követő időszakban, milyen történések lesznek, mi vár ránk. Meggyőződésem az, hogy felelősséggel tartozunk a társadalom informálásáért, hogy megfelelően tájékoztassuk arról, ami van, amire készülünk, és hogy azok a veszélyek, amelyek rájuk leselkednek, kivédhetők, vagy azokra föl lehet készülni. El lehetn e ezt a kérdést intézni nagyon egyszerűen, mert 1992ben Magyarországon már volt energetikai privatizáció. Képviselőtársaim közül bizonyára többen emlékeznek arra, hogy az 1992. év elején privatizálásra került a pbgáz teljes forgalma. Akkor az Állami Vagy onügynökség többségi külföldi tulajdonba adta ezt a részét az energiaszektornak. És az akkori privatizáció ma már, néhány év távlatából, nagyon alkalmas elemzésre, a tanulságok leszűrésére. Csak néhányat hadd emeljek ki ezek közül. Milyen árfolyamon történ t akkor az értékesítés? Anélkül, hogy konkrétan mondanám, lényegesen névérték alatt, és ma ennek a cégnek a részvényeit a tőzsdén 3 800 forinton jegyzik. Az energiaár kérdése, mert ez is foglalkoztat ma bennünket: ott már megvalósult a piaci viszonyokhoz a lkalmazkodó ár, a környező, külpiaci hatásokat is figyelembe véve. És nem kevés, két- és félmillió fogyasztót, tehát a magyar háztartásoknak lényegesen több mint felét érintette ez a privatizáció. És mi a végső következtetés? A piac megvan, a piac működik, a szolgáltatás színvonala napról napra fejlődik, és biztonságos az ellátás. Néhány gondolattal hadd térjek ki arra, hogyan nem lehet privatizálni, és ezt teszem azért, mert van előttünk egy példa, az 1992es tiszavirágéletű tender, amely egy fél évet sem ért meg, és vissza kellett vonni. Miért? Azért, mert olyan csekélységeket nem döntött el az akkori kormány, hogy mit is akar privatizálni, gondolok itt az önkormányzati tulajdoni részre - később erre külön vissza fogok térni , milyen árak lesznek a jövőb en, ami fontos a fogyasztó, és fontos a termelő, a befektető számára is. És nem dőlt el, hogy milyen megkötöttségeket kell érvényre juttatni ahhoz, hogy mindaz, amit az előttem szóló képviselők megfogalmaztak aggályként, biztonsággal kivédhető legyen. Csak egyet hadd jegyezzek meg röviden, zárójelben: a megkötöttségeknek ára van. Nagyon sok indokolt, és esetleg indokolatlan megkötöttséget tehetünk bármilyen szabályozásba, de ennek árfolyamcsökkentő hatása van. Tehát ebben is egyensúlyoznunk kell, hogy megta láljuk azt az optimumot, ami szükséges a mi biztonságunkhoz, de még nem kerül indokolatlanul sokba. Hadd térjek itt ki: Torgyán úr a vagyonértékelést ostorozta elég keményen. Én tisztelettel szeretném a figyelmét felhívni, hogy az üzleti világban ma már a hozamalapú értékszámítás került előtérbe, ehhez pedig mi magunk jogalkotók, a kormány is alaposan hozzájárulhatunk, és később erre majd visszatérek, hogy hogyan befolyásolhatjuk, hogy milyen lesz ez az üzleti érték. Talán még egy dologra a kétkedőknek: 199 2. február 20án Szabó Iván akkori pénzügyminiszter a Napi Gazdaságnak nyilatkozott arról, hogy akkor, még nem részvénytársaság, hanem a Magyar Villamos Művek Tröszt 51 százalékát szándékoznak privát kézbe adni, sőt azt mondta: ha kell, ezt a határt túl is lépik. Hadd térjek ki ennek az interjúnak egy másik részére, ahol a nyereségről esett szó, mert az üzleti értékszámításról - a Torgyán úr által megfogalmazott 8 százalékkal szemben - Szabó Iván akkor azt
