Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 1 (120. szám) - Az energiagazdálkodás privatizációjáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
1864 A kisebb erőművek esetében a koncepció kívánatosnak tartotta a teljesen magántulajdonú, független áramtermelők me gjelenését is. Az áramszolgáltatók, mint kereskedelmi tevékenységet - és ezt nyomatékkal alá kell húzni, mint kereskedelmi tevékenységet - folytató társaságok esetében pedig csakis részleges privatizáció volt elképzelhető. A hazai villamosenergiaipar műkö dtetésének stratégiai célja pedig egyértelműen az volt, hogy már az ezredforduló utáni évekre folyamatosan biztos ellátás mellett hatékony, korszerű energiarendszer alakuljon ki, amely a lehető legkisebb költségszintű, kedvező hatásfokú, az európai normákn ak környezetvédelmileg is megfelelő energiaellátást valósítson meg, a nyugateurópai rendszeregyesülés - a már itt többször említett UCPTE - teljes jogú tagszervezeteként. Az így létrejövő rendszerben az ellátásbiztonságot egy nemzeti villamostársaság képe zte volna, amely elsősorban az MVM Rt., az OVIT Rt., a Paksi Atomerőmű Rt. és a három nagy szabályozó erőműtársaságot foglalta volna magában. A tulajdonosok körét, véleményünk szerint, a társadalombiztosítás, a nyugdíjalapok, a kisbefektetők és a kárpótolt ak képezték volna. A szolgáltatók esetében pedig tulajdonhoz jutottak volna az önkormányzatok, esetleg a nagyfogyasztók, magánszemélyek és más befektetők is. Mindezen stratégiai célok megvalósítását szolgálta a szabályozási rendszer célirányos formálása is . Hiszen ennek szellemében jött létre a Magyar Energia Hivatal, mint független szabályozó hatóság, és kezdődött el az árképzés szabályozása is, a nemzeti energiapolitika kialakítása, energiahatékonysági és energiatakarékossági programok megteremtése. És it t ismét Szalay képviselőtársam reflexiójára kell nekem is reflektálni: tulajdonképpen '94 elején azért maradt el az a bizonyos áremelés, mert a Érdekegyeztető Tanácsban olyan merev ellenállás mutatkozott, hogy egyszerűen nem lehetett azt társadalmi békével véghez vinni. Még akkor is, ha Bauer képviselőtársam, aki nem volt ott, most nem teljesen ért ezzel egyet. Mindvégig világos volt, hogy az állam nem vonulhat ki ebből az iparágból, de felelősségét megoszthatja és tulajdonosi szerepét is korlátozhatja, ha hosszú távú érdekei ezt indokolják. Az 1994 nyara óta bekövetkezett privatizációs koncepcióváltozások az állami tulajdon részarányának drasztikus csökkentésére irányulnak, és csakis a költségvetés mindenároni egyensúlyteremtési elképzeléseit szolgálják. Az új privatizációs törvény adós maradt a hosszú távú nemzeti érdekek alapján történő, konszenzuson alapuló szabályozással. A mai napig nem készült olyan érdemi hatáselemezés, amely a tulajdonosi szerkezet megváltoztatása egyegy lépcsőjéhez illeszkedően mod ellezné a változások következményeit, vizsgálná azok hatását. A törvényalkotó folyamat során lényegében kizárt volt a szakmai vita, végül is kizárt volt a nyilvánosság, hisz nem vették figyelembe többek között a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Elektro technikai Egyesület, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület, a Magyar Energiafogyasztók Szövetsége és az Állami Számvevőszék szakmai elképzeléseit, véleményét sem. Teljesen egyértelmű - mivel a villamosenergiatörvény az úgynevezett határozatlan időre szóló engedély dokumentáció szerinti szabályozási elvet fogadta el alapelvként , hogy aki ebben az ágazatban, de kiemelten az áramszolgáltatásban többségi tulajdont szerez, az a kereskedelemben örök piacot nyer, a villamosenergiaértékesítés piacát, ami lényegében a gazdaság feletti egyik irányítási hatalom. Mivel a pályázati feltételek lehetővé teszik a tőkekoncentrációt, tulajdonképpen egy befektető konzorcium kezébe kerülhet akár három áramszolgáltató, három erőművi kapacitás is - megközelítően 2 100 m egawatt - és még az MVM Rt. 40 százaléka, azaz - nyugodtan fogalmazhatok én is úgy, ahogy a Magyar Villamos Művek Rt. szakemberei fogalmaztak - egy kézbe kerülhet az ország. Az erőművek részvényeinek 3449 százaléka, Paks kivételével, az áramszolgáltatókén ak 47,6 százaléka, az MVM Rt.nek 24 százaléka kerül most első fordulóban értékesítésre, azzal, hogy a befektetők 1997 végéig elővásárlási jogot nyernek a többségi, 50 százalék plusz egy szavazat mértékű, az MVM Rt. esetében 40 százalék tulajdon megszerzés ére. De a befektetőknek nem kell
