Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 1 (120. szám) - Az energiagazdálkodás privatizációjáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ):
1859 kapcsolatban azért meg szeretném jegyezni, hogy amikor mi itt nyereségről beszélünk, akkor ne feledjük, hogy a nyereség tulajdonképpen a beruházások forrása. Tehát a nyereség, amelyet a beruházó szerez, az végül is azért van - legalábbis g azdaságelméleti értelemben, általában és az adott esetben is végső soron elkerülhetetlenül , hogy beruházások fedezetéül szolgáljon. Azt lehet mondani, én már hallottam egy korábbi alkalommal olyan érvelést ebben a parlamentben, hogy jobb az állami termel ő, mint a magántermelő, merthogy az nem kíván nyereséget, csak a magántermelőnek kell nyereség. Persze, aki ezt mondja, az egyrészt nemcsak az energetikai szektorra mondja ugyanezt, hanem másra is, emellett mondja meg, hogyha nincs nyereség ezen a szektoro n, akkor miből kell finanszírozni a beruházásokat. Tehát ezeket a dolgokat azt hiszem, megfelelőképpen, megfelelő módon és a dolog minden ágátbogát végiggondolva kell tárgyalni, nem pedig szenvedélyek alapján. A privatizálás mellett nemcsak az szól, hogy ilyen módon rövidre zárható a beruházások finanszírozásának a kérdése, hanem alapjában véve az szól a privatizálás mellett, tisztelt képviselőtársaim, hogy általában a magánszektor, a magángazdaság hatékonyabban működik, mint az állami vállalkozás. Amikor valaki azzal érvel, hogy jobb az állami, mert ott nincs nyereség - az előbb már utaltam erre az érvelésre, hogy jobb az állami termelő, mert az nem akar nyereséget , akkor ő nyilván azt feltételezi, hogy az a pazarlás, ami az állami szektorban általános, ugyanúgy megvalósul a magánszektorban is. Erre közvetlen tapasztalás is van, hogy ez nem így van, és azért a közgazdasági elmélet is elég egyértelműen bizonyítja, hogy a magánvállalkozás hatékonyabb. Nem is kell itt feltétlenül az energetika területéről pé ldát hozni, kedves képviselőtársaim, például voltak amerikai kutatók, akik precízen kimutatták, hogy egy darab fizetési csekk kitöltése egy amerikai magánvállalatban harmadannyiba kerül, mint az amerikai hadseregben. Tehát nem arról van szó, hogy a magyar állam nem hatékony, a magyar állami vállalat, a magyar állami intézmény nem hatékony, hanem arról van szó, hogy általában a magángazdálkodás hatékonyabb, és ugyanezt kimutatták a szemétbegyűjtő állami és magánvállalatok viszonylatában és sok más vonatkozás ban is. Tehát a cél mindenképpen az, hogy a magángazdálkodás hatékonyabbá tegye az energiaszektort. Ami a nemzetközi tapasztalatokat illeti, Angliában került sor az elmúlt valamivel több mint egy évtizedben jelentős energiaprivatizálásra és azt már Raskó G yörgy képviselőtársam is idézte - és persze, én egyetértek vele , hogy ez az árak csökkenését eredményezte. Az árak csökkenését legalábbis reális értelemben, tehát abban az értelemben, hogy az árak nem emelkedtek együtt a többi termék emelkedő árával, han em annál kisebb mértékben emelkedtek. Inflációs körülmények között ez relatív árcsökkentés és elvileg ezt is árcsökkentésnek kell tekinteni. Itt persze egy komoly problémát okoz az, hogyha az energiatermelé s nem is, de az energiaelosztás természetes monopólium, olyanfajta verseny nem lehetséges, hogy egy lakásba tíz különböző áramszolgáltató vállalat villamos vezetékei vezessenek be és akkor azt válassza a fogyasztó, amelyik éppen olcsóbban kínálja az áramot . Bár azt meg kell mondani, hogy egy vezetéken ugyan, de különböző kínálatok biztosítása és azok között a fogyasztó általi választás lehetővé tétele ma már része, illetve részévé válik a brit villamosenergiaellátási rendszernek. De mindenesetre a természe tes monopólium abban az értelemben, hogy azért csak egy drót vezet be egyegy lakásba vagy ugyanígy egy ellátóvezeték vezet be egy vállalkozásba - legyen az kicsi vagy nagyvállalkozás , elkerülhetetlenül fennmarad. (11.00) Amikor természetes monopólium va n, akkor elvileg többféle megoldás kínálkozhat ennek a kezelésére. Ezek közül a mai magyarországi állapot, az állami tulajdonú monopólium csak az egyik lehetséges megoldás. A brit példa, vagy más olyan országok példái - ahol magánkézben van az energetika é s ezen belül az energetikai elosztóhálózat is - azt mutatják, hogy a szabályozott magánmonopóliumra megvan a lehetőség. Nálunk pontosan ennek a kialakítása történik. A monopólium természetesen megmarad, egy szolgáltató vállalat látja el meghatározott fogya sztók széles körét, de szabályozott módon, ahol is elő van írva, hogy szolgáltatási kötelezettsége van, és
