Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 1 (120. szám) - Az energiagazdálkodás privatizációjáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1845 Ezért állítom, hogy minden olyan érvelés, miszerint a nyugateurópai árszínvonalnál lényeg esen alacsonyabb árszínvonalon történő energiaszolgáltatás Magyarországon lehetséges lenne - bármilyen tulajdonforma esetében is - piaci viszonyok között és hosszabb távon, hamis, illuzórikus és félrevezető. Vélhetően lesznek, akik azon vélekedésüknek adna k majd hangot, hogy nincs is szükség jelentős fejlesztésekre, tőkebefektetésekre például a villamosenergiaiparban, és minden erre történő hivatkozás csak üres ürügy a privatizáció védelmében. Nos, ha ezt halljuk, tudnunk kell, hogy erőműveink átlagos élet kora 20 év - a szenes erőműveké ennél még sokkal magasabb, ott 27 év , hogy erőműveink hatékonysága 30 százalék körüli, a szenes erőműveké 2627 százalék. Összehasonlításképpen: a nyugati országokban ezen szenes erőművek már valahol 40 százalék körüli hat ékonysággal működnek, míg kombinált ciklusú, kondenzációs erőműveknél 50 százalék hatékonysággal dolgoznak. Tehát a mi erőműveink éppenséggel elaggott koruk és technikai színvonaluk miatt ráadásul rendkívül környezetszennyezőek is. Így megkerülhetetlen, ho gy az elkövetkezendő 15 évben mintegy 4 ezer megawattnyi erőművi kapacitást kell építeni, aminek költsége jelen állapotok szerint mintegy 600 milliárd forintra tehető a szintén szükséges hálózati fejlesztések nélkül. Kérdezem, privatizáció nélkül vajon min dezt honnan teremthetnénk elő? Nyilván lesz majd, aki azon aggályának ad kifejezést, hogy a külföldi befektető környezeti károkat okoz majd azzal, hogy nálunk épít erőművet és innen exportálja az áramot nyugatra. De bizonyára ennek ellentettjét is hallani fogjuk, nevezetesen, hogy a külföldi befektető azért veszi meg majd a magyar erőműveket, hogy azokat bezárhassa és nyugatról importálhassa az áramot. Ez utóbbi aggály realitása igen csekély, hiszen tudnivaló, hogy az áramtermelés óhatatlanul bizonyos körny ezetszennyezéssel jár, így áram exportja a környezetszennyezés importját jelenti, amit nem igazán kíván lehetővé tenni ma már egyetlen ország sem. A nálunk fejlesztett áram exportálásának ennél valóban valamivel reálisabb a veszélye, de nem illik elfeledke zni arról, hogy van egy jogszabályilag pontosan körülhatárolt, szigorú engedélyezési rendszerünk és egy szállítói, a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság által gyakorolt exportmonopólium, arról tehát nincs szó, hogy kezelhetetlenül, érdekeink ellen kezde nének áramot exportálni majd a nálunk erőművet építők. Lesznek, akik majd azon félelmüknek adnak hangot, hogy veszélybe kerülhetnek a magyar háttérbeszállítók, a hazai energetikai gépgyártók. Az ő számukra a nemrég elfogadott közbeszerzési törvény nyújt, n yújthat és reméljük, fog nyújtani méltányos védelmet és preferenciát, mert bár ez a közbeszerzési törvény alanyi jogon csak az állami és önkormányzati beszerzésekre vonatkozik, de tárgyi jogon a közszolgáltatók is hatálya alá tartoznak. Lesznek, akik elmon dják majd, hogy a jelen privatizáció nincs jól előkészítve és egyébként sem kell azt elsietni. Nem állíthatom, hogy bennünk sem fogalmazódtak volna már meg ilyen jellegű aggodalmak. Mi is látunk bizonyos kockázati elemeket, kár is lenne tagadni. Azt gondol juk azonban, hogy most, jelen pillanatban még van egy olyan stratégiai előnyünk, amely elolvad akkorra, amikor a többi egykori szocialista ország is nekikezd energetikája privatizációjának, és túlkínálat keletkezik a piacon. Időelőnyünket meg kell próbálnu nk kihasználni, később elveszik az is. Tisztelt Képviselőtársaim! Kár, hogy erre a politikai vitanapra csak ma, a privatizációs pályázatok kiírását követően, a pályázatok kidolgozásának időszakában került sor, hiszen a vita időzítése és várható hevessége e lbizonytalaníthatja a pályázó befektetőket, leértékelheti ajánlatukat, azaz ellene hathat nemzetgazdasági érdekeinknek. Én ezért a helyzetért elsősorban az elmúlt öt év azon kormányzati politikáját hibáztatom, mely igyekezett saját belterjes ügyeként kezel ni az energetikai privatizációt. Sajnos, nem felejthetjük el, hogy már eddig is voltak olyan próbálkozásaink, pályázati kiírásaink az energetika területén, melyek
