Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 31 (119. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
1832 vagyok kénytelen ebből idézni, mert mindezek az alkotmányi és nemzetközi szerződésekből következő jogosítványok, a szlovákmagyar alapszerződés preambuluma, illetve azt követően a tolerancia és a megértésre való hivatkozás ennek a kormánykiadványnak a fényében értékelhetőek. Ez a kormánykiadvány arról szól, hogy annak ellenére, hogy DélSzlovákiában a betelepített magyar nemzetiségű polgárok nincsenek jelentős túlsúlyban - s itt azért a szóhasználatra szeretn ék utalni, hisz a "betelepített magyar nemzetiségű polgárok" kifejezés azt jelenti, hogy a több száz éve ott lakókat nem tekintik honosnak , tehát ők, a betelepített magyar nemzetiségű polgárok nincsenek túlsúlyban, de olyan asszimilációs tevékenységet fo lytatnak, hogy ez az ott élő szlovák nemzetiségű polgárok számára diszkriminatív és elítélendő. Még egyszer hangsúlyozom: "A megértésről van szó" - ezt a címet viseli. Utána a szerző részben történelmi fejtegetésekbe bocsátkozik, de a történelem megítélése véleményem szerint legyen a történészek dolga; csakhogy az egyoldalú beállítás nem biztos, hogy segíti a kölcsönös megértést és a szellemet. De utána igen sajnálkozva említi, hogy Szlovákiában mind a Nemzeti Tanácsban, az ottani országgyűlésben a magyar k épviselők létszáma nagyobb, mint a nemzetiség aránya, és szintén sajnálkozva említi, hogy a városok képviselőtestületében szintén nem nemzetiségarányos az összetétel. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Mi többször hangsúlyoztuk ott, hogy igen eltérő a felfog ásunk az államrendről, igen eltérő a felfogásunk a jogrendről. Azt hiszem, ha egy országban választások vannak és a választások eredményei nem tükrözik a nemzetiségi összetételt és adott esetben ez pozitívum a nemzetiségek számára, akkor nem biztos, hogy a kormány által kiadott írásműben kritizálni kell, hogy hogy lehet az, hogy demokratikus választások alapján nem nemzetiségi arányú összetétel alakult ki. Számunkra természetes lehet az, hogy demokratikus választások esetén az eredményt el kell fogadni: az demokratikus; úgy látszik, vannak, akik meg akarják változtatni a rendszert, hogy a nemzetiségi arányok egyáltalán ne érvényesüljenek. Sajnos van is utalás ebben a kiadványban erre, hisz a közigazgatási átszervezés egyik okaként a szerző megemlíti: szükség es lenne, hogy az etnikai túlsúly sehol ne érvényesüljön. Az oktatással kapcsolatban ismét igen kétarcú a szerző. Kétarcú, mert egyrészt nagy sajnálkozását fejezi ki, hogy DélSzlovákiában vannak olyan szlovák óvodások, akik kénytelenek magyar tannyelvű óv odába járni. De akkor, amikor kiderül - statisztikai adatokkal ő is hivatkozik rá , hogy a magyar nemzetiségű óvodásoknak több mint 25 százaléka szlovák vagy vegyes tannyelvű óvodába jár, akkor ezt már úgy interpretálja, hogy ez a szülők helyes döntése. M ég egyszer hangsúlyozom, amit először mondtam: ezeket az adatokat, információkat nem azért mondom el, hogy fokozzam az indulatokat, hanem hogy a Magyar Országgyűlés tagjai reálisabban ítéljék meg a helyzetet. Reálisabban ítéljék meg, hisz az alternatív okt atás bevezetése elleni tiltakozó hullámot a szerző úgy minősíti, hogy ez a magyar politikai pártok és egyes pedagógusok vad kampánya volt. A "vad kampány" megértéséhez hadd mondjam el, hogy az elképzelések szerint az óvodában az óvodás korú magyar gyerekek kel egy nap öt órán keresztül foglalkozott volna a szlovák anyanyelvű óvónő - ez lenne az alternatív oktatás. Miután többségünk gyakorló apa vagy édesanya, jól tudjuk, hogy ha egy óvodás korú gyermek nyolc órát van az óvodában, abból körülbelül két órát al szik, minimum másfél óra az étkezése - ha ezen felül még öt órán keresztül foglalkoznak vele szlovák nyelven, mikor lehet magyar nyelven tanulni ennek a gyermeknek? De azért ez megfelelő lenne ahhoz, amit az idézett írásmű szerzője előrevetít, hogy DélSzl ovákiában alapvető probléma, hogy a művelődési intézményekben többségében magyar nyelvű alkalmazottak vannak, és mintegy megsejdíti, hogy ezt meg lehet változtatni, mert csak el kell őket küldeni; és rossz a pénzelosztás aránya, mert túl sokat kap a magyar nyelvű kultúra. Tényleg sokat kap a magyar nyelvű kultúra?! Ehhez képest hadd ismertessem, tisztelt képviselőim, hogy a Csemadok - azt hiszem, ebben a parlamentben néhány interpellációban, illetve napirend előtti felszólalásban elhangzott - a korábbi álla mi támogatásból szinte semmit nem kap, a gombaszögi találkozót, a komáromi nagygyűlést és más hasonló rendezvényeket magánadományokból kellett fedeznie.
