Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
183 mondhatom, hogy sok sikert kívánunk fiat al honfitársainknak ennek az emberpróbáló vállalkozásnak a teljesítéséhez. (Taps.) Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A mai ülésnapon napirend előtt rendkívüli ügyben felszólalásr a jelentkezett dr. Isépy Tamás frakcióvezető úr, a KDNP részéről. Megadom a szót dr. Isépy Tamásnak. DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, hogy bátor merészségnek vagy inkább merész bátorságnak tűnik, ha valaki... (Közbeszólások: Nem ha lljuk! Mikrofon! Följebb! Tedd följebb!) ... megalapozott szaktudás és papír nélkül egy fontos és a közvéleményt élénken foglalkoztató gazdasági kérdésben szólal fel. (Közbeszólások: Tedd följebb! - Folyamatos zaj.) Feljebb van... (Közbeszólások. - Általáno s zaj.) De én legalább nem hálom el, én csak táncolok... A beismerő vallomást tartalmazó bevezető után valóban merészségnek tűnik, hogy a felszólalásban a kormány és az IMF közötti tárgyalásokhoz igyekszem megfogalmazni néhány gondolatot. Elöljáróban és me gnyugtatásul: látványosan és hangzatosan nem fogom meghirdetni a "Ne fizessünk!" varázsigét, mert tudom, hogy ennek beláthatatlanok és kiszámíthatatlanok a gazdasági következményei, habár nagyon sok, szép jó pontot tudnék vele szerezni a népszerűségi mutat óban a Kereszténydemokrata Néppártnak. Ismerem egyébként a mellette és ellene szóló érveket, de azt is tudom, hogy az adósságkezelésnek, a csökkentésnek és átütemezésnek is vannak valóságos lehetőségei, tárgyalási csatornarendszere, és jó lenne, ha párhuza mosan ebben az irányban is megtörténnének a tárgyalások. Ami az IMFfel folytatott tárgyalásokat illeti: nem ártana a partner figyelmét felhívni arra, hogy a második világháborúban mi voltunk az utolsó "hűséges csatlós", és ezt a hűséget kíméletlenül meg i s "jutalmazták" a kikényszerített párizsi békeszerződéssel. Vajon most az IMF arra készül, hogy az utolsó "hűséges adós" hűségét ugyanazzal a kíméletlenséggel, hasonló tartalmú, eredményű és következményű szerződéssel jutalmazza? Mert ezt jó lenne a tárgya lásokat megelőzően és egyértelműen tisztázni! A második világháborúnál maradva: a győztesek szétverték és szétbombázták a vesztesek gyárait, üzemeit, termelőlétesítményeit, majd Marshallsegélyt osztottak, és ebből a vesztesek olyan új gyárakat és üzemeket létesítettek, amelyek korszerűbbek és hatékonyabbak a győztesekénél. Vajon nem éreznek semmiféle felelősséget azért, hogy a mi vereségünket azzal is súlyosbították, hogy ránk eresztették a szovjet diktatúrát, ami a gazdaságban a háború pusztítását meghala dó károkat okozott, s az alagút végén minket már nem várt semmiféle segélycsomag? Ezt tudomásul kell venni, de azt már nehéz megemészteni, ha a rideg pénzügyi világban nem létezne a kímélet, a belátás és a méltányosság fogalma. Meg kellene kérdezni, hogy v ajon nem tekintike némi kárviselést megalapozó hitelezői felelőtlenségnek, hogy az úgynevezett puha diktatúrának szinte számolatlanul adták a pénzt, nem sokat törődtek a felhasználással, zokszó nélkül eltűrték, hogy ettől lettünk a szocialista tábor vidám barakkja - most pedig módszert változtatva felveszik a szigorú hitelező mosolytalan arculatát. A tárgyalások során jó lenne némi bizonyítékot kérni arra, hogy a feltételként megfogalmazott bölcs tanácsokat követni kényszerült országok vajon hová jutottak: a paradicsomba vagy pedig egy pokoli gödörbe?
