Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 31 (119. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a népjóléti miniszterhez - "A beteget lelövik, ugye?" címmel - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
1793 Én nem tudom megítélni, hogyha nekem két mondat van a három percbe besűrítetten, hogy ez téma szerint hozzátartozike. Ha az igazságügyminiszterre utalnak, én azt gondolom, hogy ez nem tartozik téma szerint hozzá. Kérem, képviselő úr... DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Ne haragudjon, elnök asszony, de nem értem az indoklását! (Közbeszólások.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : ... tegye fel a kérdését az államtitkár úrnak! DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Egyébként az az érzésem, hogy a technika romlik a Házban, mert az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem igazán értjük az elhangzott beszédeket... (K özbeszólások.) Ez egy kényelmetlen kérdés, elismerem, de hadd tegyem fel! ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tegye! DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Kérdezem az államtitkár úrtól, hogy hogyan kerülhetők el ön szerint hasonló kimenetelű esemé nyek elmebetegek kórházba szállítása kapcsán. Azt hiszem, így megfelel a kérdés. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Válaszadásra megadom a szót Kökény Mihály népjóléti minisztériumi államtitkárnak. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjólé ti minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Mindenekelőtt szeretném önnek megköszönni, hogy azonnali kérdés helyett interpellációt nyújtott be, mert ez ad módot arra, hogy a tragikus eseményről és annak kapcsán néhány kérdésről egy kicsit bővebb időkeretben szólhassak. Mindenekelőtt el kell azt mondanom, hogy mély megrendüléssel, de ugyanakkor némi értetlenséggel fogadtam a rumi híreket. A Népjóléti Minisztérium is elrendelt ebben az ügyben egy vizs gálatot, ami még nem zárult le, azonban a rendelkezésre álló adatok birtokában a történtek majdnem pontosan rekonstruálhatók. Természetesen, hölgyeim és uraim, a beteg személyiségi jogai, amelyek őt a halála után is megilletik, nem teszik lehetővé számomra a betegségére vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát. Általában a hasonló betegségben szenvedők kórházi kezelések közötti rendszeres ideggondozói ellátása megoldott mindaddig, ameddig ezt a beteg igénybe veszi. Ugyanakkor a szakemberek által ismert tén y, hogy sok esetben a betegségtudat elégtelen, hiányzik a betegségbelátás, az előírt gyógyszereket a beteg nem szedi, kezelőorvosát vagy az ideggondozót nem keresi fel, és ezzel állapota fokozatosan, vagy ahogy a betegség természetéből adódik, rohamosan ro mlik. A változás kezdeti jeleit a szakemberek és a környezet többnyire észlelik. Azt gondolom, nagy a felelősségük, hogy a beteg érdekében ilyenkor mindent elkövessenek azért, hogy a beteg lehetőleg önként alávesse magát a gyógykezelésnek. A jogi helyzet a következő: A kóros elmeállapotú személyek gyógykezelése és gondozása a törvény rendelkezése szerint járóbetegként, illetőleg fekvőbetegszakellátó intézetben történhet. Kórházba csak orvosi vizsgálat alapján kerülhet beteg. Orvosi vizsgálatot az illetékes háziorvosnál, sürgősség esetén, ha a beteg saját vagy mások életére, testi épségére, illetőleg környezetére közvetlen és súlyos veszélyt jelent, bármely orvosnál lehet kezdeményezni. Sürgős szükség esetén a gondozó szakorvosa vagy a
