Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 31 (119. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a népjóléti miniszterhez - "A beteget lelövik, ugye?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
1794 veszélyeztető tüneteke t észlelő orvos közvetlenül is intézkedhet a kórházba szállításról. A pszichiátriai osztályra történő beutalást a hatályos szabályozás orvosi vizsgálathoz köti, és ezt követi sürgősség esetén is a módosított törvényben előírt bírói felülvizsgálat. Mindez s zolgálja a beteg érdekét és védi jogait. A konkrét esetre térve azt állapíthatjuk meg, hogy a rumi esetben a mentőhívást közvetlenül megelőző órákban orvosi vizsgálat nem történt, jóllehet, a beteg magatartásának változásáról a környezetének és közvetve a háziorvosnak is tudomása volt. A mentő szakápolókkal, de orvos nélkül érkezett a helyszínre. Nem lehetünk ugyan biztosak abban, hogy amennyiben orvosi vizsgálatra hamarabb nyílik lehetőség, a tragikus kimenetel elkerülhető lett volna, de ezt valószínűsíten i lehet. Kérdésére azt válaszolhatom, tisztelt képviselőtársam, hogy a népjóléti tárca mindent megtesz annak érdekében, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő. A betegjogok, valamint a kóros elmeállapotú betegek jogainak törvényi szabályozása - mint ön is tudja - készül, és 1996 elején egy külön törvényjavaslatban a parlament elé kerül. A rumi eset ugyanakkor arra is felhívja a figyelmünket, hogy ezen szabályozás kapcsán az egészségügyi személyzet és más hatóságok, jelen esetben a rendőrség, szükség szer inti együttműködésének a jelenleginél részletesebb és körültekintőbb szabályozására is feltétlenül szükség van. (15.50) Végül tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a Népjóléti Minisztérium kezdeményezésére a megyei tiszti főorvos folyamatban levő viz sgálata nemcsak a tények feltárására, hanem a személyes felelősség megállapítására is irányul. Ennek eredményéről képviselőtársamat tájékoztatni fogom. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megkérdezem interpelláló képv iselőtársamat, hogy elfogadjae az államtitkár úr válaszát. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Államtitkár Úr! Nem véletlenül fordultam kérdésemmel a népjóléti miniszterhez, és nem a belügyminiszterhez. A beteg élete nem adható vissza. Tehát nem ennek a sz örnyűségnek a körülményeivel akarok most foglalkozni, hanem a tanulságával. Ez a tragédia arra figyelmeztet, hogy a törvényt nem lehet betartani. A módosított törvény 35. a) és b) §a kimondja, hogy a kötelező pszichiátriai gyógykezelésbevételt az illeték es helyi bíróság rendeli el, nem peres eljárásban, soron kívül. De hogy fest ez a gyakorlatban? Kezemben van egy bírói végzés, idézek belőle: "A bíró a tárgyalást megnyitja, és megállapítja, hogy a megidézettek közül a beteg és törvényes képviselője szabál yszerű idézés ellenére nem jelent meg. Ezután a bíró meghozta az alábbi végzést: A bíróság az eljárást megszünteti. A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs." Csak ismételhetem, amit szeptember 26án mondtam: a mostani szabályozással kapcsolatosan ez azt jelenti, hogy megvárjuk a beutalást indokló súlyos állapotnál is rosszabb, az ilyen helyzet kialakulását. Tisztelt Ház! A törvénymódosítás indokául akkor a beterjesztő az Európa Tanács ajánlásait hozta föl. De ez csak annyit tartalmaz, hogy a betegek intéz eti gyógykezelésének szükségességét a bíróság megfelelő gyakorisággal ellenőrizze. Ezt kellett volna szabályozni, de jól. Európa nem azt kívánja tőlünk, hogy védjük meg a beutalandó beteg szabadságát akár annak élete árán is. Mivel úgy érzem, hogy a megfel elő parlamenti bizottságnak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, kérem a tisztelt Házat, hogy ne fogadja el ezúttal az államtitkári választ. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) :
