Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 31 (119. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a népjóléti miniszterhez - "A beteget lelövik, ugye?" címmel - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
1792 DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Há z! Tisztelt Államtitkár Úr! Az interpellációs kérdésemnek alapot adó esemény ismert: október 17én Rum községben rendőri akciócsoport lelőtt egy 41 éves helyi lakost, aki elmebeteg volt, és a vele szemben alkalmazott kényszerintézkedés kapcsán támadólag vi selkedett. Az esemény következtében vizsgálat indult, és nyilván felvetődik a jogszerűség és a szakszerűség kérdése. Ez utóbbihoz fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy van egy rendőri szakszerűségi oldala az ügynek: az, hogy miért fegyverrel akarták l eküzdeni a beteg ellenállását - ezt nyilván vizsgálják ; de van egy másik szakszerűségi kérdés is: a nemrégen módosított 1972. évi II. törvény értelmében a beteget a beutaló orvos - eltekintve a sürgősség esetétől - hosszas jogi eljárással szállíttathatja csak kórházba. És most hadd emlékeztessem a tisztelt Házat, hogy mennyire tiltakoztam a betegbeutalásnak a büntetőeljárásról szóló törvénymódosítás csomagjába gyömöszölt rossz rendezése kapcsán, hiszen a bírói döntésnek is az alapja az olyan mértékben kór os elmeállapot, amikor is az illető önmagát és környezetét súlyosan veszélyeztető állapotban van. Ebben az ügyben én ismételten szóltam, ezért vádolom, legalábbis felelőtlenséggel a beterjesztőt és a Ház többségét, hogy figyelmen kívül hagyta a vonatkozó m ódosító indítványomat, leszavazta interpellációmat, elengedte füle mellett a törvény megszavazása után frakcióindoklásomat és a most szeptember 26án az egészségügyi vitanapon elhangzott figyelmeztetésemet, melyben már rossz tapasztalatokat is említettem. Egyébként tragikomikusnak tartom azt a tényt, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság szükségesnek látta olyan állásfoglalást hozni, melyben elutasítja a beteggel szembeni fegyverhasználat tényét, különösen akkor, ha még emlékszünk az igazságügyminiszter úr múlt szerdai expozéjára a büntetésvégrehajtás szervezetéről, amelyben többek között elhangzott, hogy életveszélyes helyzetben sem használható lőfegyver fiatalkorúak vagy nő... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Képvi selő Úr! Elnézését kérem, én itt nyomon követtem az ön írásban beadott interpellációját. Az ön írásban beadott interpellációja a most felsoroltakat nem tartalmazza, és a Házszabály 116. §ának (4) bekezdése szerint az elmondott interpelláció nem tartalmazh at olyan új tényt, amelyet az interpelláció írott szövege nem tartalmazott. Úgyhogy kérem, hogy ragaszkodjon az írott interpellációjához. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Úgy tudom, hogy nem szó szerint kell elmondani az eredeti szöveget. Kérdésként pedig azt tes zem fel, amit eredetileg le is írtam. (Zaj.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Elnézést kérek, az interpelláció írott szövegében semmi nem utal az igazságügyminiszter eljárására; az egészségügyi törvényre van utalás az ön interpellációjában. Én azt gondolom, hogy a szószerintiség... (Zaj.) Az ön interpellációja két mondatot tartalmaz. Itt az igazságügyminiszter eljárására semmi nem utal, csak az egészségügyi törvény előírásaira. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Én csak emlékeztettem arra, hogy a múlt héten a lőfegyverha sználattal kapcsolatban megszorító előadást tett. (Közbeszólás a Kisgazdapárt soraiból: Tessék már hagyni a képviselőtársat! - Közbeszólások a jobb oldalról: Kezdd el elölről!) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Én természetesen békén hagyom a képviselőket, amennyi ben házszabályszerűen járnak el. A Házszabály egyértelműen tartalmazza, hogy olyan új tényekre nem lehet kitérni, amit az írott szöveg nem tartalmaz. (Folyamatos zaj.)
