Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 5 (103. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
177 Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Folytatására és lezárására a jövő heti ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Napirend után szólásra jelentkezett Kósa Lajos képviselő úr, a Fidesz részéről. Megadom a szót. KÓSA LAJOS (Fidesz) : Elnöknő! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Egy olyan témáról szeretnék szólni néhány mondatot, ami látszólag igen távolról érinti Magyarországot, a magyar bel- és külpolitikát. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy ma a világ közvéleményének érdeklődésében talán a legfontosabb helyet foglalja el a francia atomkísérlet ügye, illetőleg a Muroroakorallzátonyra tervezett kísérleti atomrobbantás. Szerte a világon tiltakoznak civil szervezetek, politikai szervezetek, par lamenti képviselők, kormánytagok, kormányok a francia atomkísérletek ellen. Úgy hiszem, hogy ebben a kérdésben a magyar parlamentben is nyugodtan el lehet mondani az embernek az idevonatkozó gondolatait, még akkor is, ha nyugodtan mondhatja valaki azt, hog y az európaiság, illetőleg magának az európai csatlakozásunknak a nézőpontjából nem biztos, hogy politikus vagy okos dolog az Európai Közösség egyik vezető nemzetét a magyar parlamentben kritizálni vagy bírálni. Úgy hiszem, azért, mert Magyarország és a ma gyar politika egyértelműen az Európai Közösség felé tart, nem jelenti azt, hogy nekünk hallgatni kell, sőt kifejezetten olyan magatartást kell tanúsítanunk, amikor adott esetben a közösség egyik vezető országának a politikája ellen tiltakozunk akkor, ha ez t jogosnak és megalapozottnak látjuk. Azt hiszem, hogy a francia atomkísérletekről nagyon sokat és újat nem lehet mondani. Nyilván pro és kontra rendkívül sok nézőpontból vitatják ezeket a kérdéseket. Hogy egy ilyen atomkísérletsorozat környezeti fenyeget ést jelent, az nyilvánvaló. Hogy ennek a mértéke mekkora, ezen a szakértők nyugodtan vitatkozhatnak nagyon sokat, de az biztos, hogy az ilyen környezeti fenyegetés valós, létezik. Még akkor is, ha ez tőlünk nagyon messze van, a Polinéziában lévő korallzáto nytól a lakott térségek is nagyon messze vannak, azt kell mondanom, hogy az a Föld, amelyen élünk, azért mindnyájunké egy kicsit. Tudjuk, hogy a környezetszennyezés nem áll meg a határainkon, tapasztaltuk ezt atombalesetek kapcsán is, Csernobilt vagy a hat vanas években elvégzett nukleáris kísérleteket lehetne felhozni példaként, amelyek mégis a Föld egészét érintették. Éppen ezért nem lehet ezeket a veszélyeket lekicsinyelni azzal, hogy a víz alatti vagy a föld alatti atomrobbantások ilyen vagy olyan okok m iatt kevés fenyegetést jelentenek, mert az biztos, hogy a környezetnek nem használnak, hanem fenyegetést jelentenek. Éppen ezért nem véletlen az a törekvés, nemcsak katonapolitikai szempontból, hogy az atomkísérleteket a világ országai és főleg az atomhata lmak igyekeznek korlátozni, illetőleg megszüntetni. Ebből a szempontból Franciaország Kínával manőverezte egy platformra magát, mert Kína az a másik ország, amelyik hallani sem akar az atomkísérletek felfüggesztéséről; illetőleg a francia politika is azt m ondja, hogy persze, az atomkísérleteket fel kell függeszteni, csak most még ezt a néhány atombombát felrobbantjuk, s majd utána összejövünk és megtiltjuk mindenki másnak az atomkísérleteket. Azt hiszem, ez egy meglehetősen felemás álláspont, és tulajdonkép pen oly mértékben megkérdőjelezhető, nem véletlen az, hogy a világ közvéleményének egyik része, nyilvánvalóan az érintettebbek erősebben, a kevésbé érintettek kevésbé, de felkapják a fejüket arra, hogy a francia politika éppen a köztársasági elnök, illetől eg az államfő beiktatása utáni első akciójaként eltervezte azt, hogy felrobbantja ezt a nyolc atombombát. (18.40)
