Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 5 (103. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
178 A másik szempont pedig, amiről szólni szeretnék az atomkísérletek kapcsán, nem a környezeti, hanem a politikai szempont. Nem is a katonapoliti kait mondanám, mert katonapolitikai szempontból nagyon nehéz megítélni azt, amit egyrészt a francia szakértők állítanak, másrészt mások, hogy most katonai szempontból szükség vane ezekre a kísérletekre vagy sem. De az kétségtelen, hogy a világban létezik néhány olyan állam, amely minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy atomfegyverre tegyen szert: Iraktól ÉszakKoreáig. Néhány állam van, de ezek komoly és jelentős fenyegetést jelentenek a világ biztonságára. Bizonyára emlékszünk az irakikuvaiti h áborúra, ahol is - mint kiderült az utólagos vizsgálatok során - az amerikai, illetőleg izraeli légierő előcsapásai akadályozták meg az iraki rezsimet abban, hogy atomfegyverhez jusson. Egy ilyen ország atomfegyverhez jutásának következményeiről mindenki e lgondolkodhat, azt hiszem, igen kellemetlenül érezheti magát abban a néhány percben. Hogyan is vélekedjenek azok az országok, amelyek világméretű tiltakozással, embargóval és nagyon kemény politikai lépésekkel találják szembe magukat, ha atomfegyverre akar nak szert tenni. Embargó, megelőző légicsapások, fel lehet sorolni ezeket a lépéseket. Mindenki azt mondja, hogy az atomfegyverek elterjedését mindenképpen korlátozni kell, miközben egy másik ország, Franciaország úgy gondolja, hogy neki ezt szabad. Tehát úgy gondolja, hogy igen, míg mondjuk Iraknak, ÉszakKoreának nem, függetlenül attól, hogy ezek most milyen rendszerek: demokratikusak vagy diktatórikusak. Egyáltalán nem akarok egyenlőségjelet tenni a francia demokrácia és mondjuk az északkoreai - nem tud om minek nevezzem - berendezkedés közé, főleg azért, mert az északkoreai abban az értelemben közelebb áll hozzánk, hogy a rendszer természetrajzát egy kicsit jobban a bőrünkön tudtuk érezni, tehát el tudjuk azt képzelni, hogy az milyen politikát jelent. D e ettől függetlenül ez azért néhány alapkérdést felvet. Tehát hogyan is kell vélekedni mondjuk arról az északkoreai vagy pakisztáni akcióról, amely mondjuk egy esetleges nukleáris kísérlet helyszínén tiltakozó demonstrációt rendező hajókaravánt szitává lő , vagy mondjuk csak elfoglal, vagy könnygázzal támadja őket stb., miközben a francia politika úgy gondolja, hogy ezt megengedheti magának. És itt nemcsak arról van szó, hogy a mostani akciók kapcsán nemzetközi vizeken a tiltakozó flotta egy egységét a fran cia kommandósok elfoglalták, ami mondjuk elég furcsa magatartás egy olyan ország részéről, amely a világ biztonságára felügyelni hivatott. Legalábbis, ha az ENSZ szerkezetét megnézi az ember, Franciaország a Biztonsági Tanács állandó tagja és mint ilyen, k ülönleges jogokat élvez. Tehát elvárható lenne tőle, hogy a különleges jogaihoz képest különleges magatartást is tanúsítson, de nem abban az értelemben, hogy ilyen akciókra vetemedik. Hozzáteszem, hogy ez nem egyedi akció. Franciaorszá g '85ben a Rainbow Warrior nevű Greenpeacehajót bombázta - egy újságíró meg is halt ennél az esetnél , pedig az akkor abszolút nemzetközi vizeken tartózkodott: ÚjZéland mellett. Tehát a francia politika úgy gondolja, hogy ebben a kérdésben bármit megen gedhet magának, miközben ha ilyen dologra vetemedne a világ bármely országa, az elementáris felháborodást váltana ki mindenkiből. Valószínűleg az adott ország politikusai is azt mondanák, hogy azért mindent ők sem engedhetnek meg maguknak. Még egyszer mond om: függetlenül a katonapolitikai érvektől, úgy gondolom, hogy igenis abban a világban, ahol meg kellene akadályozni az atomfegyverek elterjedését, nem helyes, ha egy atomnagyhatalom - fittyet hányva a korlátozó intézkedéseknek - azt mondja, hogy igen, per sze, meg kell akadályozni mindenki másnak, és felsorolja azokat a rendszereket, ahol ilyen van. Kíváncsi vagyok egyébként, hogy Izraelre mit mondana a francia politika - mert nemcsak diktatórikus, hanem demokratikus államok is rendelkeznek atomfegyverrel , amely egyébként nem tagja az Atomklubnak. Tehát nagyon kíváncsi lennék, hogy mit szólna a francia politika erre, mindenesetre úgy gondolom, hogy ez a lépés és ez a francia politikai magatartás mélyen elítélendő. Egyébként nagy örömömre szolgált az, hogy idén nyáron Kanadában az EBESZ parlamentje egyöntetű szavazással elítélte ezt a politikát; abban a szavazásban a magyar parlamentet képviselő delegáció is igennel szavazott. A franciák mellett egyetlenegy nemzet tartózkodott: Románia. A
