Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1640 amelyeket az új kormánynak nyilvánvalóan meg kellett állítani, és amely kedvezőtlen folyamatok - amelyeknek a terhét viseljük valamennyien - kétségkívül az akkori gazdaságpolitikának tudhatók be, annak köszönhetők. Említette Szilágyiné Császár Terézia képviselőtársam azt, hogy kétszeresére növekedett a kamatteher, először '93ban '92höz képest, majd '94ben '93hoz képest. Ez igaz. Azért emelkedett kétszeresére a kamatteher, mert lény egében nyakló nélkül költekezett az állami költségvetés. Elnézést, itt egy pillanatra ki kell térnem! Nem azért, mert az ellenzéki pártok tettek olyan javaslatokat, hiszen a jelenlegi kormánypártok ellenzékben szigorúan tartották magukat ahhoz a szabályhoz , hogy csak olyan módosítást nyújtottak be a költségvetéshez, ahol a plusz és a mínusz egyensúlyban van. Minden módosító javaslatunk így nézett ki. Egy kormánypártnak, egy kormánynak mindig a saját támogatói igényéhez kell igazodnia a költségvetés alakítás ában. Így van ez a mostani kormányban is, de így volt ez az önök kormánya idején is. Annak köszönhető, hogy így költekeztek, hogy a saját képviselőcsoportjaik, a saját támogatóik igényeit elégítették ki a jövő, a későbbi eladósodás rovására. Ezért van ilye n adósság ma, és ezért kényszerülünk ilyen kamatterhet finanszírozni ma is a költségvetésből. Miket hallunk a költségvetési, a zárszámadási vitában az ellenzéki pártoktól? A legmeglepőbb állítást ma ismét Torgyán József képviselőtársunktól hallottuk, aki - nem először, hanem már az előző költségvetési vitában is - a cserearányveszteségekért tett szemrehányást a kormánynak. Kénytelen vagyok ismét azt hinni, nem először ebben a Házban, hogy Torgyán képviselőtársunk nem tudja, mit jelent az a szó, amit haszná l. A cserearányok alakulásán azt értjük, hogy hogyan alakul az exportár az importárhoz, illetve az importár az exportárhoz képest. Akkor beszélünk cserearányromlásról, ha az importárak gyorsabban nőnek, mint az exportárak. Erre alapjában véve az adott korm ánynak nincs befolyása, ezért nem szoktak a cserearányromlásért a mindenkori kormánynak szemrehányást tenni azok, akik tudják, hogy mi a cserearányalakulás. Mellesleg az elmúlt években a magyar külkereskedelemben a cserearányok lényegében véve nem változt ak, tehát nincs miért szemrehányást tenni a kormánynak. De persze ezt csak az tudja, aki tudja, hogy mit jelentenek a cserearányok. Úgy látszik, a Kisgazdapárt vezérszónoka nem tudta, hogy mit jelentenek a cserearányok, ezért tett szemrehányást - immár más odszor - a kormánynak. A másik állítás, hogy a kormány felpörgeti az inflációt. Ezt is hallottuk Torgyán képviselőtársunktól, de ezt az állítást nemcsak ő, hanem nála felkészültebbek is szokták mondani. Mi az, hogy felpörgeti a kormány az inflációt? Békesi László erről már sokat beszélt. Én csak annyit tennék hozzá: annak, hogy '95ben magasabb az infláció, mint '94ben, nyilvánvalóan a leértékelés és a vámpótlék bevezetése a fő oka. Valamennyien tudjuk, senki nem örül annak, hogy ezekre a lépésekre sor ker ült. De hogy sor került ezekre a lépésekre, annak a '93as és '94es deficit az oka. Tehát itt egy áttételes rendszeren keresztül az pörgeti fel '95ben az inflációt, aki '93ban és '94ben hagyta kialakulni a - két évet együttvéve - 7,5 milliárd dolláros deficitet. Az pörgette fel az inflációt, oly módon, olyan késleltetéssel, mint ahogy a gazdasági folyamatokban érvényesülnek késleltetések - ahogy ezt Szilágyiné képviselőtársam nagyon helyesen elmondta. Ennyit az infláció felpörgetéséről. Lehet, hogy az a szinte minden ellenzéki felszólalásban elhangzó ötlet - de hadd tegyem hozzá, olykor nemcsak ellenzéki felszólalásokban , hogy ne a jóléti kiadásokon spóroljunk, ne a tandíjat vessük ki néhány milliárdért, ne a családi juttatásokat nyirbáljuk meg, ne a h onvédelmi kiadásokból vegyünk el, hanem csináljunk valamit a kamatteherrel, hiszen az sokszor nagyobb, egy jó szándékú gondolat. Nyilvánvaló, hogy mi sem örülünk sem a tandíjnak, sem a családi támogatások csökkentésének, bizonyos tekintetben még a honvédel mi kiadások szűkítésének sem, de lássuk be, hogy az idei kamatkiadások alakulására az idén hivatalban lévő kormánynak lényegében véve nincs befolyása. (13.00)
