Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az MSZP
1609 Tekintettel arra, hogy a büntetésvégrehajtási szervezet feladatainak ellátása során, az erre törvényben feljogosított szervek határozata alapján, az egyik legfontosabb alapjogot, a személyi szabadsághoz való jogot korlátozza, nem közömbös a jogalkotó és természetesen a társadalom számára sem, hogy ez a korlátozás kellő garanciák mellett valósuljon meg. Megítélésem szerint ez a garanciarendszer átszövi a törvény egészét, egzaktan szabályozza a szervezeti felépítésén túl annak irányítási rendszerét, továbbá logikusan telepíti a rendszerben elfoglalt helytől függően ezeknek az eszközöknek a garanciáit is. Kiemelkedő szerepet szán az igazságügyminiszternek , a büntetésvégrehajtás országos parancsnokának és természetesen a büntetésvégrehajtási intézmények parancsnokainak. Mindezt egy összefüggő, egymásra épülő rendszerben végzi el. Újszerűen határozza meg a büntetésvégrehajtási feladatok ellátásában részt vevők személyi körét, megállapítva, hogy a legfontosabb feladatokat a hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyek látják el, alapvető feladatukként jelöli ki a fogva tartás törvényes ellátását, és ennek érdekében csak a törvényben meghatározott felté telek fennállása esetén intézkedésre, kényszerítő eszközök alkalmazására kizárólag nekik biztosít jogot, illetőleg állapít meg kötelezettséget. (10.10) Az egyéb feladatok ellátásában lehetővé teszi a közalkalmazottak, a gazdálkodó szervezeteknél pedig munk aviszonyban álló személyek foglalkoztatását is. A hivatásos szolgálati jogviszony, illetőleg az egyéb jogviszonyok tartalmát természetesen nem e törvény, hanem külön törvények határozzák meg. A törvénytervezet teljességéhez tartozik, hogy nemzetközi kötele zettségeinkkel összhangban kimondja a kínzás, a kényszervallatás, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát, és e tilalmak megszegőivel szemben külön intézkedési kötelezettséget ír elő. A társadalmi fejlődéssel összhangban történő szabályozási követelm ényből adódóan figyelemmel van arra, hogy a büntetésvégrehajtási szervezet feladatának ellátása során más állami szervekkel is együttműködik, továbbá jogszabályi kötelezettség nélkül is lehetősége van egyes szervezetekkel - az egyházakkal, alapítványokkal , illetve magánszemélyekkel - való együttműködésre. Ennek az együttműködésnek elsődleges célja a fogva tartottak lehetőség szerinti anyagi segítése, lelki gondozása, a szabadulás után a társadalmi életbe való beilleszkedés elősegítése. A nem állami szervek kel történő együttműködés szerződéses jellegű, kétoldalú kötelezettségvállaláson alapul, ezért - amennyiben a partnerek megszegnék a szervezet rendjére és biztonságára vonatkozó szabályokat - lehetőség nyílik az együttműködés megszüntetésére. Az élet számo s területén, így például az atomhulladékok elhelyezésénél, szeméttároló telepek létesítésénél, nagy forgalmú utak nyomvonalának kijelölésekor élő társadalmi problémaként jelentkezik a lakosság kisebbnagyobb erejű idegenkedése, ellenállása. Ezekből a társa dalmi jelenségekből indokoltan és helyesen következtet a tervezet arra, hogy a települések lakosságának életére kihat az a körülmény, hogy területükön büntetésvégrehajtási intézet működik. Gondoljunk csak arra, hogy a fogva tartottaknak az intézetből való eltávozása, kimaradása, esetleges szökése többek között a közbiztonságot is érinti. Ezért a javaslat előírja, hogy a büntetésvégrehajtási intézet vagy a fogva tartottakat foglalkoztató gazdasági szervezet alapítása előtt ki kell kérni az adott települési önkormányzat képviselőtestületének véleményét; az intézet jellegének megváltoztatásáról, továbbá a lakosságot érintő más lényeges intézkedésekről e szervet előzetesen tájékoztatni kell. A törvény a büntetésvégrehajtási szervezetet integrálja a fegyveres rendészeti szervek egészébe, és ebből adódóan, bár megfelelő korlátok között, de lehetővé teszi, hogy a büntetésvégrehajtási szervezet segítséget nyújtson más rendvédelmi szervek részére közrendvédelmi feladataik ellátásához. Természetesen megteremti e s egítségnyújtás garanciális feltételrendszerét is, így csak a közrend, a közbiztonság, az élet- és vagyonbiztonság súlyos sérelme vagy annak közvetlen veszélye esetén engedi meg a részvételt, ugyanakkor kötelezően előírja azt is, hogy ez a segítségnyújtás n e
