Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az MSZP
1608 Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselőcsoporto k vezérszónokai fejtik ki álláspontjukat, a házbizottság ülésén létrejött megállapodásnak megfelelően 1015 perces időtartamban. Tájékoztatom képviselőtársaimat arról, hogy az SZDSZ, az MDF és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja következő ülés ünkön ismerteti vezérszónoki felszólalásait. Először a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokának, dr. Csákabonyi Balázsnak a felszólalására kerül sor. Őt követi majd dr. K. Csontos Miklós, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vez érszónoka. Megadom a szót dr. Csákabonyi Balázsnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. CSÁKABONYI BALÁZS , az MSZP képviselőcsoport részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A büntetésvégrehajtási szervezetről szóló, T/1376. számú törvényjavaslat régi adósságot törleszt. Míg a büntetésvégrehajtási szervezet szakmai feladatait, a szabadságelvonással járó büntetések és intézkedések végrehajtását az 1979es 11. törvényerejű rendelet részletesen meghatározza, addi g a büntetésvégrehajtási szervezettel, az irányítási jogkörökkel és az ezekhez kapcsolódó jelentős tárgykörök szabályozásával mindössze az 1963as 24. törvényerejű rendelet foglalkozott, de az is elsősorban azzal, hogy a büntetésvégrehajtással kapcsolato s jogokat a belügyminisztertől az igazságügyminiszterhez telepítette át. Így a szabályozás szükségszerű és tovább nem halasztható, mivel meg kell határozni a büntetésvégrehajtási szervezetnek az államszervezetben elfoglalt helyét, az irányítási és vezet ési jogköröket, valamint a szervezet működésének legfontosabb szabályait. Mindeddig nem volt kellően és egyértelműen szabályozva a kényszerítő eszközök alkalmazására, továbbá a fogva tartottakkal kapcsolatos adatok nyilvántartására vonatkozó kérdéskör sem. Nem vitás, hogy a jogalkotási törvény előírásai szerint ezeknek a kérdéseknek a rendezése törvényi szintet igényel. Tekintettel arra, hogy a szabályozás átfogó jellegű, így szükségszerűen néhány tekintetben maga után kell hogy vonja az 1979es 11. törvény erejű rendelet módosítását is, a büntetésvégrehajtásban közreműködő állami szervek, illetve a végrehajtást segítő szervek, szervezetek és személyek elhatárolását érintve, valamint a kártérítési eljárás egyszerűsítését mind a szervezet, mind a fogva tartot tak tekintetében. Ugyanakkor ez utóbbi témakör szükségessé teszi a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény minimális terjedelmű módosítását is. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban elismerően kell szólnom a törvény előkészítése során végzett mu nkáról, arról a logikusan és következetesen véghez vitt törvényelőkészítési folyamatról, amelyben lehetőséget teremtettek a szakmai észrevételek érvényre juttatására, a jogharmonizációra és a korszerű kodifikációs követelmények érvényesülésére egyaránt. M indezek eredményeképpen egy általunk átgondoltnak, tartalmában korszerűnek és megjelenési formájában is kifejezetten jónak értékelhető törvényjavaslat került előterjesztésre. A törvény felépítése logikus. Ez elősegí ti majd a gyakorlati alkalmazást is. Mind megfogalmazásában, mind a fogalmak meghatározásában egyértelmű. Ezek a megállapítások természetesen nem jelentik azt, hogy kellően átgondolt módosító indítványokkal néhány tekintetben ne lehetne még jobbá tenni a t örvényjavaslatot, azonban úgy gondolom, összességében feltétlenül indokolt az a megállapítás, hogy a törvénytervezet minősége igen jónak tekinthető. Nem kívánom a tisztelt Országgyűlést a törvény tartalmi elemeinek felsorolásával és azok elemzésével terhel ni, mert a fent tett általános megállapítás már önmagában is minősít. Várható azonban, hogy a törvény néhány rendelkezéséhez módosító javaslatok fognak születni, így különösen a kényszerintézkedések börtönön kívüli alkalmazásával, a kártérítéssel kapcsolat os végrehajtás nehézségeivel kapcsolatosan, amelyek elsősorban majd gyakorlati problémaként jelennek meg.
