Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 24 (116. szám) - A vámtarifáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A légi közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ):
1588 körülölelte a repülőteret. Ez a folyamat sajnos nem a regényíró fantáziájának szüleménye, hanem nagyon is igaz tényeken alapul és az egész világon majd mindenütt megfigyelhető, így hazánkban is. Ugyanakkor a repülőeszközök fejlődése sem toporgott egy helyben, minőségileg és mennyiségileg óriási változásokon ment keresztül. Hogy mennyire nem, arra legyen példa, maradva házunk táján, a Malév fejlődése. Amikor 1954ben a Maszovletből Malév lett, csak a LI2 típus ú - a DC3as szovjet licenc változata - kétmotoros légcsavaros repülőgépek, 21 vagy 14 fő utasbefogadóképességgel, motoronként ezer lóerőnyi teljesítménnyel alkották flottáját. Az 1960ban szolgálatba állított IL18 típusú gépek már turbólégcsavaros moto rokkal voltak felszerelve, 89, később 105 fő befogadóképességgel. 1969ben a Malév belépett a "JETkorszak"ba, forgalomba álltak és ezzel minőségi változást hoztak a sugárhajtóműves TU134esek. 1973ban pedig megérkeztek azok a TU154es repülőgépek, ame lyek a nyolcvanas években a vállalat flottájának gerincét alkották. Ezek a 3x10 500 kilopond maximális tolóerővel rendelkező gépek már 157 utas szállítására voltak alkalmasak. Ma pedig repülnek a korszerű B767 200as Boeingek, amelyek összesen közel 56 ez er kilopondnyi tolóerejükkel 197 főt repíthetnek Budapestről egyenesen New Yorkba. Tehát a tolóerő a LI2esektől a Boeingekig huszonnyolcszorosára, a befogadóképesség gépenként tíztizenkétszeresére növekedett. Ám nemcsak a repülőgépek paraméterei változt ak, hanem a légi műveletek, a fel- és leszállások számai is. 1986ban Magyarországnak már negyvennyolc országgal volt légügyi egyezménye, a Malév pedig ebben az időben már rendszeresen egymillió fő feletti utast szállított évente, plusz a teherszállítás, a melynek méretei szintén növekvő mértékűek. A BudapestFerihegy II. terminál és az új kifutópálya üzembehelyezésével a repülőtér utaskapacitása ugrásszerűen megnőtt. 1994ben 56 300 műveletet hajtottak végre és 2,85 millió utast jegyeztek. S egy elképesztő adat: 1990ben 67 500 repülőgép haladt át Magyarország felett, ezzel szemben 1994ben - a délszláv események hatására - 323 ezer. Tudom, hogy a számok és az adatok néha mennyire unalmasak, de mégis fontosnak tartottam érzékeltetni ezeket, mivel a mai nehéz helyzetek kialakulásához a két ellentétes folyamat, úgymint a légi közlekedés korszerűsödése és növekedése, valamint a repülőterek környékének felelőtlen körbeépülése együttesen vezetett. Mi hát környezetvédelmi, ha úgy tetszik, embervédelmi szempontból a teendő? A megoldásra, a helyzet javítására lehetőségeink három fő területen mutatkoznak. Ezek szerint: 1. a repülőterek kialakítása területén; 2. a repülőterek működtetésének adminisztratív szabályozása, a forgalomnövekedést követő környezetkímélő mó dokkal; 3. a repülőeszközök korszerűsítése, gazdaságos üzemű és csökkentett káros anyagokat kibocsátó motorok preferálása révén. A repülőterek kialakítása címszó alatt különböző eljárási módokat kíván az új repülőtér létesítése és a meglevő repülőterek kör üli biztonsági és zajgátló védőövezetek létrehozása. Az első eset, bár ma Magyarországon új repülőterek építése nem túlzottan valószínűsíthető, településrendezési és területfejlesztési kérdés. Ebben az esetben maradéktalanul érvényesíthetők azok a szabályo k és eljárási módok, amelyek minden szempontból kielégítő megoldást eredményeznek. Bár megjegyzendő, az utóbbi időben nyugtalanító hírek érkeznek a nyugati határszélről, ahol kisebb sportrepülőterek létesítésével megvalósulni látszik egy eddig ismeretlen, új környezeti ártalomként jelentkező fogalom: a zajimport. Ennek elkerülésére javasolható érvényt szerezni a határtól 1015 kilométeres sávban új sportrepülőterek építése esetében a természetes és épített környezet védelmét szolgáló korlátozásoknak. A megl evő repülőterek üzemeltetése, netán bővítése során is megnyugtató jogi alapot nyújt a törvénytervezet 38. §a, amelynek (2) bekezdése szerint "A repülőtér körül biztonsági és zajgátló védőövezetet, illetve fokozottan zajos területet kell kijelölni."
