Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 24 (116. szám) - A vámtarifáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A légi közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ):
1589 Vélemé nyem szerint feltétlen célszerű e törvényben definiálni ezen fogalmakat. De a törvény szellemiségéből fakadóan egyértelmű, hogy a biztonsági övezet maga a kerítéssel körülvett repülőtér, határa a kerítés; a zajgátló védőövezet mélységének megállapításakor pedig a repülőtér minőségi és forgalmi adataiból kell kiindulni. A zajgátló védőövezetben nyilvánvalóan lakó- vagy üdülőépület nem lehet. Az övezetben kialakított építmények, terepalakulatok, növényzet a repülőterek üzemeltetéséből származó zajterhelést ha tárértékre csökkenthetik. Felmerül a kérdés: ha ezen övezetben lakóépületek állnak, mi a teendő? A kiinduláskor említett regény vitázó felei, a lakosság képviselői és a repülőtér igazgatója kompromisszumot kötnek. A kompromisszum belső szervezeti, működési körülményeket szabályoz. Ezek részben időbeli korlátok, részben a több kifutópálya közötti használatot rendezik. Ezek hasznos dolgok, de véleményem szerint, ha az érintettek valóban szembenéznek a tényekkel, feltétlen szóba jöhet a lakók szabad akaratából létrejövő csere vagy ingatlankivásárlás esete is. (21.20) Azaz: törekedni kell ebben a zónában az eredetileg kitűzött cél elérésére. A fokozottan zajos területen lévő ingatlanokban a beltéri zajterhelési határérték elfogadható színvonalát kell biztosítan i. Némi cinizmussal állíthatom azonban, hogy ehhez a kategóriához nem kell repülőtér. Szép fővárosunk számos fő- és mellékútvonalán lakók a nyitott ablaknál való alvás vagy szóértés ellehetetlenüléséről többet tudnának mondani. A repülőterek zajosságának c sökkentését a gépekre vonatkozó korlátozó szabályokkal is elérhetjük. A korszerűtlen, nagy fogyasztású és zajos motorok üzemeltetése a fenntartók számára is gondot okoz. Gondjaikat növelhetjük, vagy ha úgy tetszik, ösztönözhetjük őket korszerűtlen gépeik c seréjére, ha a repülőterek leszállási díjait zajprogresszív formában szabjuk meg, azaz a zajos gép többet fizet elv alapján. A repülőgépek korszerűre való cseréje pedig egyértelműen az olcsóbb üzemeltetés felé is mutat, a nagyobb komfort, a növekvő biztons ág nem elhanyagolható előnyei mellett. Szabadjon itt megint számokkal példálózni. Egy TU154/B2 típusú repülőgép hajtóművei 6700 liter kerozint, azaz tiszta petróleumot égetnek el óránként, és tartályai 49 700 litert képesek befogadni. A nagyobb utasbefoga dó képességű B 767/200as csupán 4000 litert fogyaszt egy óra alatt és 91 378 litert tankolhat. A számokból kitűnik, hogy egy korszerű gépen egy utas által megtett kilométerre lényegesen alacsonyabb fogyasztás jut, ami költségekben sem közömbös. De nem "se mmi" akkor sem, ha a levegőbe kijuttatott elégetett káros anyagmennyiséget vesszük figyelembe. Az idő rövidsége miatt csak címszavakban szeretnék utalni a repülőtereken tárolt üzemanyag nagy mennyiségére és az esetleges hibás tárolásból és kezelésből fakad ó következményekre. Az elrettentő példák a volt szovjet repülőtereken tanulmányozhatók. Az üzemanyagszállítás és tárolás mai alapkövetelményei: a védett csővezetékek és a talajt figyelő monitoring rendszerek kiépítése alapvető működési követelmény. Egy f ontos témakör, amely úgy tűnik, a törvényben nem kapott hangsúlyt, de a követő rendeletalkotásokban feltétlen figyelmet érdemel, a keletkező fedélzeti szemét kezelése. Ez ugyanis nemcsak környezetvédelmi, hanem közegészségügyi problémákat is felvet. Ismerv e a vírusok természetét, új fogalommal az utazó vírus fogalmát is bevezethetjük. E tekintetben nem lehetünk elég óvatosak. A repülőn keletkező szemét és hulladék nem helyezhető el a repülőtér illetékessége szerint adott település kommunális szemétlerakó te lepein. Egyetlen biztonságosnak tekinthető módszer a keletkező hulladék égetés útján történő megsemmisítése. Ennek feltételeit minden nemzetközi forgalmat lebonyolító repülőtéren meg kell teremteni. Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét a törvénytervezet 5. §ában foglaltakra, melyben a törvényalkotó kijelöli a magyar légtér azon részét, ahol a légi közlekedés korlátozott vagy
