Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 24 (116. szám) - Dr. Varga István (MDF) - az igazságügy-miniszterhez - "Felkészültek-e a bíróságok az új költségmentesség szabályainak alkalmazására?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
1521 A korábbi rendeletnek fontos kiegészítő szabálya volt az, hogy a b íróság a fél körülményeinek vizsgálata alapján, a méltányosságnak megfelelően állapította meg, vane helye kivételesen költségmentesség engedélyezésének. Az új igazságügyminiszteri rendelet a korábbi szabályozás méltányossági jogalapja helyett a következő kiegészítő szabályt hozta. "Kivételesen költségmentességet lehet engedélyezni akkor is, ha az (1) bekezdésben írt feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél létfenntartása veszélyeztete tt." Időben is korlátozza az új szabályozás a költségmentesség igénybevehetőségét, hiszen a korábbi szabályozás szerint a költségmentesség engedélyezését a fél akár az eljárás megindítása előtt vagy azzal egyidejűleg, illetve az eljárást befejező határozat meghozataláig bármikor kérheti. Az új rendelet e helyett a szabály helyett azt a rendelkezést hozta, idézem: "A költségmentesség engedélyezését a felperes a per megindítása előtt vagy azzal egyidejűleg, illetve az első fokú eljárást befejező határozat meg hozataláig, az alperes legkésőbb a fellebbezés előterjesztésével egyidejűleg kérheti." A 17/1995. IM. számú rendelet hatálybalépése előtt több sajtónyilatkozat is elhangzott az Igazságügyi Minisztérium részéről, hogy az új szabályozás bevezetésének feltéte lei fennállnak és a bíróságokon megfelelő számú nyomtatvány áll az állampolgárok rendelkezésére. Mint gyakorló ügyvéd, több megyében is tapasztaltam, hogy szeptember első felében szinte alig volt nyomtatvány, és a bírák végső kétségbeesésükben a Codex Pres sből másolták ki a nyomtatványt, már ahol fénymásoló és elegendő másolópapír volt. A jelenlegi helyzet sem rózsás, hiszen a melléklet első oldalát, amelyet a bíróságokon kapunk, a kis rubrikák miatt legfeljebb nagyítóval lehet kitölteni. Kitölthetetlen. A szűk kéthavi tapasztalat - miniszter úr - azt igazolja, hogy a hatoldalas formanyomtatvány kitöltése nemcsak a jogkereső polgártól vesz el felesleges időt, hanem az ügyet tárgyaló bírótól is. Az adóigazolás kitöltése rendkívül nehéz és felesleges többle tköltséget jelent az ügyfél számára, hiszen a megyei adóhivatalokhoz kell beutazniuk a szükséges pecsétért. A költségkedvezmények megszigorítása az eljárás elhúzódását is eredményezi, hiszen a költségmentességet, vagy az illetékfeljegyzési jogot elutasító végzés ellen jogorvoslattal él az állampolgár, s ez a megyei bíróságok munkaterhét növeli. Meggyőződésem - és most legyek konstruktív ellenzéki képviselő , hogy az egész kérdést radikálisan az oldaná meg, ha a hivatkozott rendelet akként kerülne módosítá sra, hogy az illetékfeljegyzési jogot meghatározott pertárgyérték esetén minden állampolgár megkapná. Kérdésem tehát: felkészülteke a bíróságok az új szabályok alkalmazására, illetve segítie ez a rendelet az állampolgárok számára az igazsághoz jutást? K öszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm, képviselő úr. Az interpellációra dr. Vastagh Pál igazságügyminiszter úr válaszol. Megadom a szót. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Köszönöm képviselő úr az interp ellációját. Valóban fontos a jogalkalmazás számára, ön kiemelkedő jelentőségű problémára irányította a figyelmet. Az illetékmentesség szabályozása 1986ban történt ezt megelőzően, tehát közel tízéves időszakot kellett áttekinteni. Az elmúlt tíz esztendő an nyi változást hozott a mindennapi életben is, hogy ennek alapján - a bírósági gyakorlat elemzésére is támaszkodva - alkottuk meg az Igazságügyi Minisztérium, illetve az igazságügyminiszter szóban forgó rendeletét.
