Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 17 (115. szám) - Dr. Sepsey Tamás (MDF) - a földművelésügyi miniszterhez - "Miért nem kerültek önkormányzati tulajdonba azon földrészek, amelyeket az állam ingyenesen és határidő nélkül adott egyes szövetkezetek tulajdonába?" címmel • 12656 - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
1396 Aki mondotta ezeket és akinek a j ogértelmezése szerint ez a törvény ezt tartalmazta, igen tisztelt képviselőtársaim, dr. Lakos László úr volt, a Magyar Szocialista Párt akkori képviselője, jelenleg a Földművelésügyi Minisztérium minisztere, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal f elügyeletét ellátó miniszter. Tisztelettel kérdem: megváltozott azóta a véleménye? (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Képviselő úr, szeretném felhívni a figyelmét arra a házbizottsági állásfoglalásra, amely még az előző idősz akban keletkezett, de amelyet a mostani házbizottság is érvényben tart, s amelynek megfelelően az interpellációknál legfeljebb négyötszavas tárgy, illetve címmegjelöléseket ismertetünk. Az ön címmegjelölésének ismertetése legalább nyolctíz percet vett v olna igénybe, mert három sűrűn telegépelt oldalon keresztül sorolja ezeket a szövetkezeteket. Tehát ez egy elfogadott állásfoglalása a házbizottságnak. (Közbeszólás a jobb oldalról: Nem volt probléma!) Csak szóvá tette a képviselő úr, hogy nem ismertettük. (Dr. Sepsey Tamás: Nem terjesztek elő elfogultság miatti kifogást! - Derültség a jobb oldalon.) Rendben. Köszönöm szépen. Az interpellációra dr. Kis Zoltán földművelésügyi minisztériumi államtitkár válaszol. (15.50) DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi miniszté riumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Ha az ön interpellációjából levonom ennek a 4428 mezőgazdasági szövetkezetnek a felsorolását - többek nem léteznek már azóta , valamint azt a személyeskedést , amelyet Lakos László miniszternek címez, akkor azt hiszem, nem kellene az 5 percet kitöltenem. Csak a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy azokat a határidőket, amelyeket ön volt szíves az interpellációban említeni, önök nem tartották be, és ezért volt kénytelen a Ház kétszer határidőt módosítani, a december 31e és az 1994. május 31e sem sikerült. Ennek ellenére az önök által elfogadott és anomáliákat tartalmazó törvény végrehajtása úgyahogy megtörtént, és számtalan olyan problémával kell szembe néznünk, ahol az önkormányzatok megegyeztek a kárpótlásra jogosultakkal, a részaránytulajdonosokkal, az állami vagyonkezelőkkel annak érdekében, hogy az önkormányzat földtulajdonhoz juthasson. Szándékoltan nem vették be a kárpótlási földalapba ezeket a fö ldeket, mert úgy hitték, hogy ez közösségi érdeket szolgál, így jól rá is fáztak - hogy jassznyelven fejezzem ki magam , mert voltak szívesek egy olyan törvényt elfogadni később, amely ezeket a földeket kivonta az önkormányzati tulajdon lehetőségéből. Ezz el a nagy keggyel - 1994. május 31i határidővel - mindössze csak azt biztosították számukra, hogy azok a földtulajdonok, amelyek szövetkezeti használatban voltak, és kárpótlási földalapba kijelölést követően nem keltek el, mehetnek majd az önkormányzatokh oz. De amíg ez a lehetőség esetleg valósággá vált volna, ugyancsak az előző kormány négy minisztere még a választási ciklus letelte előtt két hónappal kijelölte a II. számú földalapot, ahol gondosan ügyelt arra, hogy valamennyi olyan föld, amely önkormányz ati célokat szolgálhatna, ebbe a földalapba belekerüljön, és lehetőség szerint még azok az állami földek is, amelyek állattartó telepek kiszolgálását lennének hivatottak rendeltetésszerűen szolgálni. Ennek eredményeképpen találkozunk mi most azokkal a prob lémákkal, amelyeket a privatizációs miniszterrel együtt kell megoldanunk. Azok az önkormányzatok, amelyek bármilyen infrastrukturális beruházást el tudnak kezdeni vagy bármilyen területen olyan szociális, kulturális, sport, illetve gazdasági fejlesztést k ísérelnek meg, amely a területhatár miatt már lehetetlen, csak kisajátítással, kemény pénzekért tehetik meg olyan földek vonatkozásában is, amelyeknek 500 forintos az aranykoronaértéke - természetesen a legértékesebb területekre vonatkoztatva. Ezek korább i állami tulajdonként lettek kárpótlásra, illetve földalapokba kijelölve, amelyek a magántulajdon szentsége szerint teljes joggal természetesen már nem vonhatóak el, de a közösségnek iszonyatos károkat okoznak.
