Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 17 (115. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GAÁL GYULA, az SZDSZ
1358 pontatlan; mi az, ami felróható a kormányzatnak, és mi az, ami nem? Többen utaltak arra is, hogy az egyik lényeges probléma, miszerint több milliárd forintos eltérés van a Számvevőszék által jóváhagyott mérlegfőösszeg és a kormányzat által benyújtott mérlegfőösszeg között. Hogyan fordulhat elő ilyen? Azt kell látni ebben a dologban, hogy ugyanúgy, ahogy az előző kérdéskörnél mondtam, itt is számtalan megítélésbeli bizonytalanság, probléma van. Maga a Számvevőszék is számos dilemmával kellett hogy szembenézzen jelentésének készítése során. Ezekre a dilemmákra egyértelműen utal az is, hogy saját véleményét módosította párhetes különbséggel; 5,5 milliárd forinttal módosította az először benyújtott véleményét két héttel később, hiszen a saját maga számára is nyilvánvalóvá vált, hogy egy más értelmezés helyesebb egy bizonyos ügy elszámolásával kapcsolatban, nevezetesen a BudapestHegyeshalomvasútvonal korszerűsítésére nyújtott hitelek elszámolásával kapcsolatban, mint ahogyan az t először gondolta a Számvevőszék. Tehát nincsenek csalhatatlan kinyilatkoztatások ezekben a kérdésekben - sajnos. Bár lennének! Ezekben érdemes valóban lefolytatni a vitákat, hogy minden esetben pontosabb képet kapjunk, megfelele a törvényi kötelezettség nek vagy sem. A vámbiztosíték kérdését, amire államtitkár úr részletesen kitért, én csak azért említem meg, mert itt is egy 23,5 milliárd forintos tételről van szó, hatalmas összeg a zárszámadáson belül; nem mindegy, azt hisszüke, hogy ezt nem jól számolt a el a kormány, vagy azt hisszük, hogy ezzel pontosan elszámolt a zárszámadásban. A vita tulajdonképpen arról folyik - kicsit leegyszerűsítve adom vissza , hogy a Számvevőszék véleménye szerint ezt a 23,5 milliárd forintot nem kellett volna az adott év, t ehát az 1994. év költségvetési bevételei között elszámolni, mert ez egy átfutó tétel; olyan tétel, amely még nem a végleges soron van az államháztartásban, még nem lehet tudni, mennyi ebből ténylegesen a vám, mennyi az áfa, a statisztikai illeték, a fogyas ztási adó és az egyéb tételek - tehát amikor az elszámolás során a végleges helyére kerül, akkor lehet majd pontosan beszámolni róla. A helyzet az, hogy ebben a kérdésben tehát nem az a kifogása a Számvevőszéknek, hogy valamilyen pénzekkel kapcsolatban nem számolt el a kormányzat, hanem az merült fel - mondom - számviteli kifogásként, hogy olyan dolgokról is elszámolt a '94. évi zárszámadásban, amit az ő megítélésük szerint ráért volna elszámolni a '95ös zárszámadásban, amikor a végleges helyükre kerülnek ezek az összegek. Úgy gondolom, ez egy vitatható álláspont - érdemes megvitatni. Az államháztartási törvény egyértelműen előírja, hogy a folyó bevételeket el kell számolni, tehát ami az adott év január 1je és december 31e között keletkezett; ennek felelt meg a kormányzat is. Ugyanakkor a '93as évi számvevőszéki jelentésben - hogy megint csak a dilemmára utaljak - a Számvevőszék egyértelműen helyesnek nyilvánította azt, hogy a vámbiztosítékok számlaegyenlegével növelt vám- és importbevételről számolt be a kormányzat. Az akkori, tehát a '93. évi jelentés 94. oldalán található a Számvevőszék akkori véleménye. A másik ugyanilyen probléma az önkormányzatok cél- és címzett- támogatásával kapcsolatos támogatások elszámolása. Azt mondja ma a Számvevőszék, hogy ne m kellett volna az év végi maradványösszeget költségvetési kiadásként elszámolni azzal, hogy az ÁFInak - az Állami Fejlesztési Intézetnek - átutalja a kormányzat. A címzett- és céltámogatásokról szóló törvény 12. §a egyértelműen azt mondja, hogy "a jóváh agyott és az adott évben fel nem használt központi támogatást az év végén az Állami Fejlesztési Intézet a központi költségvetésből lehívja". Pontosan ennek a törvényhelynek a rendelkezései alapján számolt el több mint 9 milliárd forintot a kormányzat a zár számadásban. Azt gondolom, ezek a példák - most hadd ne soroljam tovább, még lennének, de az időmből kifutottam - egyértelműen bizonyítják, hogy itt értelmezési kérdésekről van szó; olyan kérdésekről, amelyekben maga a Számvevőszék megítélése is bizonytala n, sőt változik egyik évről a másikra. (12.20) Utolsó gondolatként hadd fűzzek még hozzá valamit, részint reflektálva itt egy elhangzott hozzászólásra, miszerint hogyan lehet az, hogy ez a parlamenti többség, noha ilyen súlyos számvevőszéki kifogások érték a zárszámadást, most elfogadni javasolja, a korábbiakban pedig nem.
