Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 17 (115. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GAÁL GYULA, az SZDSZ
1357 rajzolt a közpénzek felhasználásáról, és tiszta lelkiismerettel tárgyalhatjuk meg itt a parlamentben, a nyilvánosság előtt. Azok a kifogások, kritikák, amelyek a zárszámadást illették, három fő területre különíthetők el . Ezek a következők: az első a zárszámadáskészítési folyamat törvényi, jogszabályi háttere; a másik az egyes alapbeszámolókat benyújtó előterjesztő központi költségvetési intézmények és önkormányzati költségvetési intézmények alapnyilvántartásának, leltár ozásának hiányosságai, s a problémák harmadik köre a kormányzati szinten készült összefoglaló beszámolóval szemben megfogalmazott kritika. (12.10) Még ez a harmadik terület is fölveti azt a kérdést, hogy érdemes megvizsgálni, itt a kritikának van igaza vag y az előterjesztőnek van igaza. Én azt szeretném, ha a vita végén vonnánk le a következtetéseket, és nem a vitát megelőzően deklarálnánk a végeredményt. Azt gondolom, itt nagyon jelentős érvek vannak pro és kontra. Szeretnék visszatérni a megadott sorrendb en ezekhez a vitaterületekhez. Én is említettem bizottsági előadóként, többen mások is utaltak rá, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás nem ad világos eligazítást arra vonatkozóan, hogy bizonyos állami kiadásokat, bevételeket hogyan kell elszámolni a mérl egrendszerben; továbbá nem ad rá lehetőséget, hogy minden - egyébként törvényben meghatározott - határidőt betartva összehozható legyen olyan formában a zárszámadás, ahogy azt a számviteli elvek megkövetelik. Nincs meg az a számviteli információs rendszer, államszámviteli információs rendszer, amely tökéletes pontossággal kizárhatóvá tenné azt, hogy előfordulhassanak téves nyilvántartások és könyvelések. Mindezek a problémák megítélésem szerint alapvetően a jogszabályi környezet megváltoztatásával kezelhető ek. Tegnap fordult elő, hogy napirend előtt az egyik képviselőtársam arra utalt, miszerint már az ő kormányzati működésük idején elkészült a kincstárra vonatkozó törvény. Én ugyan ezt kétkedéssel hallgattam, hiszen magam is tagja voltam annak az államházta rtási racionalizációs bizottságnak, amelyet még Antall József miniszterelnök úr hívott életre, és pontosan tudom, hogy nem készült el az államháztartási törvény pontos szövege és a javaslat. Most abba a helyzetbe kerültünk, hogy az Országgyűlés hamarosan t árgyalhatja ezt az egész kérdéskört. Az államháztartási törvény módosítása nyújt lehetőséget arra is, hogy létrehozzuk a kincstári rendszert, és ezzel együtt egy olyan nyilvántartásiinformációs rendszert, amely sokkal nagyobb pontosságot és megbízhatóságo t tesz lehetővé a különböző közpénzek felhasználásának nyilvántartása tekintetében. Itt látni kell, hogy a nyilvántartási rendszer, az információs rendszer minősége, az információáramlás gyorsasága, megbízhatósága alapvető az elszámolások megbízhatósága sz empontjából, hiszen több ezer költségvetési intézmény van; háromezer körüli a központi költségvetési intézmények száma, az önkormányzati költségvetési intézmények száma ennek több mint tízszerese, tehát egy nagyságrenddel nagyobb. Ennyi, közel negyvenezer költségvetési intézmény analitikus nyilvántartásaiból épül föl az a rendszer ma, amelyet a zárszámadásnak kell összefoglalnia és az Országgyűlés elé tárnia. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendszerben mindig merülnek fel olyan problémák, amelyek értelmezési ké rdésekre, az információáramlás bizonytalanságaira vezethetők vissza, és ezek a típusú problémák csak egy államháztartási információsrendszermodernizálással összefüggésben csökkenthetők - arról nem vagyok meggyőződve, hogy valaha is kizárhatóke teljes mér tékben. Összefoglalóan ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy hiába vannak ezek a problémák, nem megoldás az a javaslat, hogy a kormány vonja vissza a zárszámadási törvényjavaslatot és dolgozza át újra, hiszen ezeket a problémákat nem tudja kiszűrni eg y kormányzati munka; itt magát az egész rendszert kell tudni átalakítani - ez a munka folyamatban van. A harmadik kérdéskörre szeretnék ugrani: maga a kormányzati munka, amely - mint mondtam - ezekre az elemi beszámolókra épül, mennyire volt megbízható vag y esetleg mennyire volt felületes,
