Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 17 (115. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1331 volt, hogy a leértékeléssel párhuzamosan már nem lehetett a belföldi vásárlóerőt szűkíteni, a bérköltségek gyors emelkedését visszafogni. Ez is közrejátszott abban, hogy az import a növekvő kereslet hatására továbbra is jelentős en emelkedett. Az 1994 első félévében kialakult kedvezőtlen tendenciák később folytatódtak. Év végére körülbelül 2,9 százalékos GDPnövekedés mellett a folyó fizetési mérleg deficitje megközelítette a négymilliárd dollárt, vagyis a GDP 9,5 százalékát, míg az államháztartási deficit privatizációs bevételek nélkül GFs szemléletben a GDP 8 százalékát meghaladó lett. Mindez minden nemzetközi összehasonlításban már második éve meglehetősen magas, fenntarthatatlan szintet mutat. Ennek a helyzetnek a kialakulása egyértelműen a korábbi kormány '9394. évi gazdaságpolitikájának következménye. (10.00) A jelenlegi kormány felelőssége legfeljebb annyi, hogy a szükséges kemény stabilizációs intézkedéscsomag elfogadására '94ben még nem került sor. Az 1994. évi gazdasági helyzetet nem rövid távon érvényesülő átmeneti tényezők idézték elő, hanem több, már '93ban felszínre került, de jóval előbb kezdődött folyamat eredményeként alakult így. Az 1993ban nagymértékben visszaeső, majd erről a mélypontról '94ben növekedésnek induló export megmutatta, hogy kivitelünk továbbra is konjunktúraérzékeny, piaci pozícióink még nem erősödtek meg. Ugyanakkor az, hogy az import viszont mindkét évben folyamatosan és nagymértékben nőtt, jelezte a magyar termelés hazai piacon való térveszté sét is. E tényekből le kell vonni a következtetést, hogy '94ig a termelés kellő strukturális átalakulása még nem történt meg, versenyképességünk továbbra is sebezhető. A belföldi felhasználásnak a GDPt jóval meghaladó szintje, sőt annak növekedése különö sen megengedhetetlen, mert az már rövid távon kiélezi az egyensúlyi helyzetet. Az is világossá vált, hogy a tartós egyensúlyjavulás megalapozása a belföldi felhasználáson belül viszont a beruházások növekedését, vagyis a piacképes kapacitások bővülését, ez által a versenyképesség javítását követeli meg. Ebből az következik, hogy itt nemcsak az egyensúly helyreállításának már önmagában is igen nehéz problémájáról van szó, hanem a fogyasztásfelhalmozás arányának, illetve ezzel kapcsolatban az egyes jövedelemt ulajdonosok közötti jövedelemarányok átcsoportosításának szükségességéről is. Azt, hogy a beruházások GDPhez való aránya nálunk rendkívül alacsony, nemcsak a saját, korábbi években mért hasonló adatokkal való összehasonlítás mutatja, hanem nemzetközi össz evetések is. A GDP összetevőinek egy lakosra vetített nagyságát mutató nemzetközi rangsorban a fogyasztást tekintve előrébb, a beruházásokat tekintve viszont sokkal hátrább állunk, mint az az egy főre jutó GDPszintünkből következne. Európában szinte alig van olyan ország, amelyet a beruházási arány tekintetében megelőznénk. A probléma érzékeltetésére hivatkozni szeretnék a KSH egy friss tanulmányára. Eszerint 1993ban Magyarországon az egy főre eső GDP az osztrák 32 százalékát tette ki, míg ugyanebben a mu tatórendszerben a GDP összetevőit vizsgálva kiderül, hogy a magyar lakossági fogyasztás az osztrák szint 42 százaléka volt, a magyar beruházási szint viszont az osztráknak mindössze 16 százalékát tette ki. Mindebből következik, hogy ha ma valóban fenntarth ató növekedést, illetve tartós stabilizációt akarunk elérni, akkor nem egyszerűen a fizetési mérleg, illetve a költségvetési hiány csökkentését kell elérni, hanem ezt egy jelentős, az állami szféra, illetve a háztartások ellenében a vállalkozási szféra jav ára történő jövedelemátcsoportosítás mellett kell megvalósítani. Vagyis más megfogalmazásban: az ez év márciusi stabilizációs csomag e Házban sokak által bírált, a lakosság terheit növelő jellege éppen az 199394ben kialakult fogyasztásfelhalmozási arány ok Ausztriával való összehasonlítása alapján jól látszó fenntarthatatlanságából fakad.
