Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 17 (115. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Salamon László): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
1323 során az elmúlt időszakban produkált. Én azt gondolom, ho gy nem ennek az összefoglalásnak kell a "szerencsétlen" minősítést adni, hanem maguknak azoknak az ugrabugrálásoknak, amelyeket itt láthattunk. Én két dolgot szeretnék a témával kapcsolatban elmondani. Egyik az, hogy mindnyájan emlékszünk: a Bokroscsomag gyors megszavazása, éjszakai tárgyalás, miegymás, azért volt szükséges, hogy a miniszterelnök úr egy olyan csomaggal mehessen ki, amelyet kibontva Amerikában örömöt tud okozni és sikerré tudja kovácsolni. A mai napig nem történt meg annak a vizsgálata, ki hitette el a miniszterelnök úrral, hogy ez egy reális föltételezés, mert nem volt reális föltételezés. Lehet, hogy tévedés van mögötte, lehet, hogy más. Ilyen ügyekben tévedni sem szabad. Egy miniszterelnököt csak reális információkkal szabad fölkészíteni. A másik megjegyzésem a "kiszolgáltatottság" szóhoz kapcsolódik. Az IMFben egyetlen tagállam sem kiszolgáltatott. Nagyon veszedelmes az az üzenet, amely arról szól, hogy a kormány nem tehet má st, mert az IMF urai ezt meg ezt írják elő. Azt gondolom, Magyarország távlati külpolitikai céljainak is árt az, ha minden rosszat külföldiekre fogunk és a magunk által elkövetett szamárságokra külső mentséget keresünk. Ennek pedig számos jelét látni, már a rendszerváltás előtti pénzügyminiszterek próbálták ezt a taktikát. Azóta is érzékeljük. Azt gondolom, ez a taktika árt a nemzet érdekeinek. A magunk dolgaiért magunk vagyunk felelősek, s ha meg tudunk állapodni, jó, ha nem tudunk megállapodni, az valóban sok szempontból rossz, de nem abszolút rossz. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Ház! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, a FideszMagyar Polgári Párt frakciójából. Megadom a szót. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közszolgálati hírműsorokról szólva le kell szögezni: senki ebben a parlamentben nem gondolja, hogy a televízió, az írott saj tó vagy a rádió függetlenségének a megkérdőjelezése a dolga. Az azonban dolgunk, hogy ezeknek a hírműsoroknak, a közszolgálati műsoroknak az erkölcsi határaira fölhívjuk a figyelmet, ha úgy ítéljük meg, hogy azokat készítői áthágták. Valamennyien tudják, h ogy a televízió egyik hírműsora nyilvánosságra hozta a kiemelkedően magas lottónyereményt elnyerő házaspár azonosságát. Valamennyien emlékszünk arra, hogy a televízió hírműsora egy feltehetően bandaháború során fölrobbantott palesztin kereskedő családját v egzálta, hogy vajon fáje, hogy az édesapjukat darabokra szaggatta a bomba. Valamennyien emlékszünk arra, hogy a közszolgálati hírműsor egyik riportere egy életfogytiglanra ítélt bűnöző hozzátartozóját, édesanyját faggatta, hogy vajon fáje, hogy a fiát él etfogytiglanra ítélték. Valamennyien emlékszünk arra, hogy egy mustgázban megfulladt szőlőmunkás feleségét kereste a tvriporter és azon sajnálkozott előttünk, hogy sajnos nem tudta őt megszólaltatni, mert az idegösszeroppanást kapott. Konstatálnunk kell, hogy a Magyar Televízióban - és feltehetően ez nem áll példa nélkül - egy olyan bulvársajtónak megfelelő irányzat jött létre, amit ismerünk NyugatEurópából, tapasztaltuk ezt, amelyik az emberek szenvedésére, kiszolgáltatottságára, kandi kíváncsiságára ép ít. Nem a szólásszabadságról és a sajtó függetlenségéről van itt szó, hanem a személyes biztonság, a személyes jogok kérdése az, ami fennforog. A szólásszabadság alapkérdését feszegetik ezek a műsorok, a közszolgálatiság alapkérdéseit vetik föl. Meggyőződé sem, komolyan gondolom, hogy azok az urak és hölgyek, akik ezeket a műsorokat csinálják, nem tudják, hogy mivel játszanak. Nincsenek tisztában a felelősségükkel, és ezért ezt, ha ők nem is, nekünk ki kell mondanunk. Négy fontos következtetésre szeretném fe lhívni a figyelmet: 1. Közpénzből nem szabad, nem lehet bulvársajtót csinálni.
