Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 10 (113. szám) - A Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása, Bács-Kiskun, Pest, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok megyék több mint 8000 négyzetkilométernyi területét fenyegető természeti katasztrófa elhárítása, az itt élő közel 700 ezer ember aszálykárokkal sújtott életfel... - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár:
1242 es etleg kifogásolhat majdan a versenyszféra. De semmilyen versenyszféra nem kifogásolhatja azt, ha mi ezt a tájat igazából átalakítjuk a mai ember igényeinek és a nemzetközi elvárásoknak megfelelően. Ha így adjuk meg ezt a preferenciát, úgy gondolom, akkor t esszük a voksunkat a legokosabban a mezőgazdaság mellé, mert egyértelmű, hogy ez a mezőgazdaság fellendítését, annak versenyképességét szolgálja, a mellett a nem elhanyagolható nagy cél mellett, hogy ez az egész táj átalakul egy valóban emberközpontú és kö rnyezetbarát gazdálkodást lehetővé tevő területté. Mindenképpen felhívnám a figyelmet - elsősorban a Környezetvédelmi Minisztérium figyelmét - arra, hogy összefogva a KHVMmel, valóban a legfontosabb szempont legyen az, hogy ez a terület a felszíni adottsá gaihoz igazodva alakuljon át, úgy, hogy unokáink úgy tudják majd értékelni ezt az átalakító munkát, hogy valóban figyelembe vettük a természeti adottságokat, hiszen az országnak talán nincs is még egy olyan területe, mint a kiskunsági homokhátság, ahol ily en rövid távon belül változnak a talajfelszíni adottságok - a talajminőség, a magassági különbségek. Az előttem szóló Bálint György kollégám elmondta, mennyire speciális módszereket is lehet alkalmazni ebben a munkában. Valóban, én fájó szívvel néztem mind ig a tavaszi Dunát: micsoda stabil, hosszan tartó magas vízállása volt, ugyanakkor a homokhátságon már tavasszal érezhető volt a rendkívüli vízhiány. Úgy gondolom, ez az óriási víztömeg, amely itt lezúdul a magyar alföldön keresztül, mindannyiunk számára k ézzelfogható lehetőség, hogy ezt a vizet kihasználjuk a saját adottságaink javítására. Ehhez mindenképpen figyelembe kell venni a jelenlegi csatornahálózatot ezen a homokhátságon, hiszen a legmagasabb pontok közelében is vannak csatornák. Figyelembe kell v enni, és talán azzal kellene kezdeni, amit szintén megjelölt Bálint György kollégám: a vízvisszatartással. Egyrészt a csapadékvízvisszatartással, másrészt pedig a városok kitermelt vizének visszatartásával. Csak egyetlen példát szeretnék említeni, hogy Ke cskemét csak biológiailag tisztított szennyvizet naponta 2225 ezer köbméter mennyiségben bocsát vissza a Tiszába. (20.50) De ez nem a Tiszába megy vissza végeredményben, hanem a rétegvíz kitermeléséből adódik ez a mennyiség, ugyanis Kecskemét és az összes homokhátságon elhelyezkedő település vízkitermelése a rétegvízből történik. Tehát én szívem szerint módosítanám ezt a javaslatot, amelyet a környezetvédelmi bizottság nyújtott be: kiemelten foglalkozzon a javaslatkészítő azzal, hogy a pénzügyi lehetőséget a '96os esztendőben mindenképpen biztosítani kell, hogy megépülhessenek azok a vízvisszatartó művek, amelyek a rétegvízkitermelésből eredő vizet visszatartják ezen a homokhátságon, hogy egyrészt az öntözésbe, másrészt a tájrendezési, tájépítészeti tevéke nységbe, rekreációs központok létrehozásába bekapcsolhatók legyenek. A szennyvíztisztítás kérdéskörét is magasabb szintre lehetne emelni, ha ezt a kérdést részletesen és a megoldás módozataiban kiemelten kezelnék. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (dr. Sa lamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Szili Katalin környezetvédelmi államtitkár asszonynak. DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ivanics képviselő úrnak szeret nék röviden néhány gondolatot elmondani. Egyrészt azt, hogy a 2087/1995ös kormányhatározat már foglalkozik a DunaTisza közi hátság kritikus vízháztartási problémáival. Másrészt szeretném tájékoztatni arról, hogy van egy Alföldprogram is, amely a térség- és településfejlesztéssel foglalkozik. Ezenkívül csak megköszönni tudom képviselőtársaimnak azokat a rendkívül konstruktív hozzászólásokat, amelyeket most a részletes és előzőleg az általános vitában is tettek, bár azt gondolom, hogy a részletes vita is t ulajdonképpen kereteiben közelítette ezt az egész problémát. Hozzáteszem azt is, hogy a kormánynak valamennyi, ezzel a problémával érintett tárcája foglalkozik
