Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 10 (113. szám) - A Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása, Bács-Kiskun, Pest, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok megyék több mint 8000 négyzetkilométernyi területét fenyegető természeti katasztrófa elhárítása, az itt élő közel 700 ezer ember aszálykárokkal sújtott életfel... - ELNÖK (dr. Salamon László): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
1241 berendezni, többékevésbé egybeesnek, vagy legalábbis csak olyan terveket kellene készíteni, amelyek ezeket a racionális öntözési lehetőségeket hasznosí tják, használják ki. (20.40) Szeretném hangsúlyozni azt, hogy nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok - minden ellenkező véleménnyel szemben - a téli vízhasznosítás kérdésének azért, mert ez nemcsak öntözést jelent, hanem a talajvíz szintjének az emelését is . Ez ad lehetőséget arra, hogy a kiszáradó természetes tavakat vagy a mesterséges víztározókat télen tudjuk feltölteni vízzel, abból a célból, hogy ezeket a vízkészleteket nyáron hasznosítsuk. És természetesen környezetvédelmi szempontból is rendkívül nagy ennek a jelentősége, hiszen a kiszáradó területeken nagyon sok növény- és állatfaj kritikus helyzetbe került, pusztulóban vannak, és ezeket is meg lehetne menteni azzal, ha a DunaTiszaközi hátság vízháztartását rövid időn belül és a nemzetgazdaság legki sebb terhelése mellett tudnánk megoldani. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Szólásra következik Ivanics István képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójából. IVANICS ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tis ztelt Ház! Megpróbálom rövidre fogni mondandómat, bár mint aki ezen a területen él, személyesen is érint ez a kérdés. És bár nagyon sok mindent hozzá lehetne tenni az elmondottakhoz, megpróbálok ragaszkodni a módosító indítvá nyhoz, amelyet a környezetvédelmi bizottság terjesztett be. Annak is az első pontjával kezdve mindjárt a határidő merül fel: 1995. október 30áig kell a kormánynak tájékoztatást adnia - ezen verzió szerint - az Alföldön kialakult, természeti katasztrófával fenyegető állapotokról. És mellé kell tenni a leglényegesebb kérdést: a fenti célokat szolgáló központi költségvetési eszközökről is szólni kell, hogyan és miként kívánjuk ezt megoldani. Hangsúlyozni kívánom, hogy egyértelmű: az ország érdeke, hogy erre a területre víz kerüljön. A megoldás módozata mellett - hogy milyen módon, csatornával, szivattyúval - az a lényeg, hogy az ott lévő természeti adottságokat kihasználva meg kell kísérelni az ország érdekében, hogy az a természeti állapot megközelítőleg viss zaállítható legyen, amely az itt élő népességnek és az ide látogató, egyre növekvő számú, a tanyai turizmust igénybe vevő embernek valóban azt tudja adni, amire ez a táj képes. Erre, úgy érzem, a magyar nemzet megoldást tud adni egy, két folyó völgyében el helyezkedő, európai mértékkel mérve piciny területre nézve. Ha körülnézünk a környező országokban vagy esetleg tőlünk nyugatabbra, láthatjuk, hogy azok a nemzetek, amelyek a saját területükkel megpróbáltak igazából a sajátjukként gazdálkodni, milyen átalak ító munkákat végeztek. Nem akarok holland példával előhozakodni, ugye, egészen mások az adottságaik. De azt is tudomásul kell venni, hogy ez a táj egyszer már - éppen az ott dolgozó emberek keze munkája nyomán - gyökeresen átalakult, hiszen a századforduló n az azt megelőző pusztai állapotból gyönyörű gyümölcsöskertet varázsoltak erre az országrészre, amely rövid időn belül Európa minden piacán versenyképes termékekkel jelentkezett. És ma ez a helyzet veszélyben van! Veszélyben van Budapest zavarmentes ellát ása is zöldséggel, gyümölccsel, és valójában a magyar mezőgazdasági potenciál egy nagyon jelentős területének az elvesztésével számolhatunk, ha nem tudunk ebben a kérdésben előrelépni. Én úgy gondolom, a változtatásra van garancia: az ott élők tenniakarása ; és úgy gondolom, jelen pillanatban a parlament egyetértése is garancia ebben a vonatkozásban, hogy itt valóban egy olyan cselekvési programot tudunk majd elfogadni, amely mintaként szolgálhat az ország többi régiójának felemelésében is. Úgy gondolom, az Európai Közösségbe való integrálódásunk lehetősége adja azt az ötletet ehhez a térségfejlesztéshez, hogy a mezőgazdaság támogatása túlnőhet olyan különböző, napi preferenciákon, mint egy vetési támogatás vagy egyéb olyan akció, támogatási forma, amelyet
