Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 10 (113. szám) - A Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása, Bács-Kiskun, Pest, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok megyék több mint 8000 négyzetkilométernyi területét fenyegető természeti katasztrófa elhárítása, az itt élő közel 700 ezer ember aszálykárokkal sújtott életfel... - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÁLINT GYÖRGY (SZDSZ):
1240 kellene hogy vizsgáljunk. A beavatkozás célja nem lehet más, mint egy mostanitól eltérő egyensúlyi állapot kialakítása. Ilyen szempontból a határozati javaslat előremutató, beleillik az eddigi, most futó programokba - az támogatásra méltó. Kapcsolódásait tekintve ez a homokhátsági talajvízszintsüllye dés kikerülhetetlenül érinti a térségben lévő állami főműveket, konkrétan az állami csatornákat. Ezek a csatornák adott esetben kettős hasznosítású művek, tehát öntözővizet juttatunk el a területre, illetve ha belvíz lenne, akkor azt elvezetnék ezek a csat ornák. Adott esetben évek óta felszíni lefolyás nincs, tehát ezek a művek öntözővíz odajuttatására szolgálnának. Az előttem szóló már említette, hogy ezen öntözővíz odajuttatásának legjobb módja például egy DunaTiszacsatorna megépítése lenne, aminek geri ncpontjáról a déli részekre is el lehetne juttatni az öntözővizet. Végül is az országgyűlési határozati javaslatot aktuálisnak, a jelenlegi folyamatokba illőnek tartom, és mint helyben lakó támogatom, és igyekszem érdemi munkát kifejteni ezen a téren. Kösz önöm. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Ház! Az előterjesztésben írásban előre bejelentett felszólalások elhangzottak. Több képviselőtársunk jelzi, hogy fel kíván szólalni. Folytatjuk tehát a felszólalásokat a most jelzett s orrendben. Elsőként megadom a szót Bálint György képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. DR. BÁLINT GYÖRGY (SZDSZ) : Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt azt a véleményemet szeretném illő tisztelettel kifejezni, hogy egy régió kritikus problémáinak a megoldása sokkal nagyobb jelentőségű kérdés az ország szempontjából, mint annak a régiónak a részaránya az ország egész területéből. Mégpedig azért, mert hiszen a megoldás vagy önmagában a megoldásra való törekvés, a megoldás szándéka is módszereket, metodikát, lehetőséget nyújt arra, hogy további hasonló kérdéseket könnyebben, egyszerűbben oldjunk meg. A részletes vita elveinek megfelelően én a határozati javaslat 3. pontjához szeretnék hozzászólni, amely azt mondja, hogy a M agyar Köztársaság Országgyűlése felkéri a kormányt, hogy '96. március 30áig dolgozzon ki stratégiai munkatervet, cselekvési programot. Én azzal a négy ponttal, amely a 3. pontnak az alpontjait képezi, teljes mértékben egyetértek. Négy, nem? (Közbeszólás: Négy.) Az négy. Igen. Teljes mértékben egyetértek, csak néhány gondolatot szeretnék ehhez a kérdéshez elmondani, mielőtt a javaslatomat megtenném, mégpedig csupán címszavakban. Mi a teendő? A DunaTisza közi hátság vízgazdálkodásának a rendezése során lega lább kétféle feladatot kell megoldani. Az egyik az, hogy alkalmazkodni kell a vízhiányos állapothoz, a másik pedig az, hogy pótolni kell a vizet külső vízforrásokból. Ennek természetesen mindegyiknek több alpontja is lehet, többek között például olyan elha nyagolt módszerek, mint a lehullott csapadék helyben tartása, a párolgási veszteség csökkentése, a racionálisabb öntözéses gazdálkodás, a nem ivóvízminőségű vizet igénylő munkákra - például mint kertek öntözése vagy kocsimosás - értéktelenebb vízkészletekn ek a hasznosítása és így tovább. Én ennél is fontosabbnak és sürgősebben megoldandónak tartom azonban a külső vízforrásoknak a hasznosítását. Itt szeretnék csatlakozni ahhoz, amit az imént Samu János képviselőtársam elmondott. A DunaTisza közi területnek egy része 4050 méterrel magasabban fekszik, mint a vizet adó folyóknak a tengerszint feletti magassága. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy azokat a területeket kell öntözni, amelyek a legmagasabban vannak. Éppen olyan ésszerű elhatározásokat lehetne véghez vinni, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az alacsonyabban fekvő területeket öntözzük. Ezzel kapcsolatban az általános vitában Juhász Pál képviselőtársam mondott nagyon megszívlelendő tanácsokat. Énnekem az a szerény véleményem, hogy az öntözhető és az öntözendő területek, vagyis azok a területek, amelyeket racionálisan, gazdaságosan lehetne öntözésre
