Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 5 (103. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. DOBOS KRISZTINA, az MDF - ELNÖK (dr. Salamon László): - BRETTER ZOLTÁN, az SZDSZ
102 ELNÖK (d r. Salamon László) : Képviselő Asszony! Tessék szíves lenni a gondolatmenetet befejezni, mert a 15 perces időkeret lejárt. DR. DOBOS KRISZTINA , az MDF képviselőcsoport részéről: Igen, köszönöm szépen - elnézést kérek. Végezetül azt gondolom, hogy ez egy nag yon mérsékelt minőségű országgyűlési határozat. Hogy valójában milyen országgyűlési határozatot szeretnénk, arról az elkövetkezendő alkalommal elmondanám a lényeget. Nagyon kérem a parlamentet, utalja vissza a kormányhoz ezt az országgyűlési határozatot, k észítsenek el egy, valóban a feltételrendszernek, a lehetőségeknek megfelelő felsőoktatásfejlesztési törvényt, mert az elmúlt év lépéseivel együtt ennek az országgyűlési határozatnak az elfogadása tönkreteszi a felsőoktatást. Köszönöm. (Taps a jobb oldalo n.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Bretter Zoltán képviselő úrnak, az SZDSZ vezérszónokának. BRETTER ZOLTÁN , az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem kívánok ezzel a fantommal tovább hadakozni; mármint azzal, hogy most határozat vagy törvény, és hogy ez mit is jelent. Úgy gondolom, ez vakvágányra vezetné az országgyűlési határozat vitáját. Tartanám magam ahhoz, hogy szeretném érdemén kezelni az országgyűlési határozatot, és azt a célt , amit egy országgyűlési határozattal el lehet érni, megpróbáljuk elérni. A bevezetőben két általánosabb gondolatot mondanék el arról, hogy miért tartom rendkívül fontosnak ezen határozati javaslat beterjesztését. Az egyik az, ami itt bujkált Dobos Krisztina szavaiban is, éspedig az, hogy vannak szakmai viták. A szakmai vitákat szakmapolitikai döntésekkel lehet elrendezni; vagy pedig vállaljuk azt, hogy évtizedeken keresztül szakmai vitákat folytatunk, ahol minden é rv fontos, ahol az ellentétes álláspontok megszívlelendőek és sok esetben követendőek - de nem sikerül ezeket cselekvéssé formálni, mert nincs szakmapolitikai döntés. Ennek az országgyűlési határozatnak az egyik célja éppen az, hogy jó néhány kérdésben sza kmapolitikai döntést hozzon. Ez az Országgyűlés feladata! Ugyanis nem lehet például a képzési szintekről folytatott vitát még néhány évtizedig elhalasztani; nem lehet az egységes tanárképzésről szóló vitát még néhány évtizedig elhalasztani! Nem tartom köve tendőnek azt az álláspontot, amit az imént Dobos Krisztina fejtett ki, aki azt mondja, hogy nem kell ezekhez a kérdésekhez, akár a képzési szintek kérdéséhez hozzányúlni, nehogy a parlament ezekhez hozzányúljon. Akkor ki nyúljon hozzá?! Akkor ki döntse el, hogy melyek azok a szakmapolitikai vagy a felsőoktatás számára fontos irányok, amerre elindulhat a felsőoktatás? És hogy alátámasszam ezt a gondolatot, maguk a szakma képviselői igénylik ezeket a döntéseket: a Magyar Rektori Konferencia önmagának rótta fe l azt, hogy az 1993ban meghozott felsőoktatási törvény vitájában bizonyos kérdéseket nem sikerült igazán eldönteniük, és ezeket mind a mai napig görgeti maga előtt a felsőoktatás. Persze, hogy nehéz helyzetben van a felsőoktatás, ha görgeti maga előtt eze ket a szakmai problémákat! Itt számos ilyen probléma van, számos olyan eldöntendő kérdés, amiről itt már korábban említést tettünk, de a felsőoktatási törvény ugyanígy tartalmaz eldöntetlen kérdéseket; hiszen eldöntetlen kérdés a habilitáció kérdése, az eg yetemi tanárok kinevezésének a kérdése, eldöntetlen a kredit szerepe és így tovább és így tovább, és hogy a legfontosabbat említsem, a finanszírozás kérdése is mélységesen eldöntetlen maradt. Kijelölt kereteket - mint ahogy az akkori kormánypártok képvisel ői egészen pontosan tudják, hogy a felsőoktatási törvény kerettörvény, kijelölte ezeket a kereteket, nagyon helyesen , csak éppenséggel eldöntetlenül hagyott egy csomó kérdést. Ha tehát ennek az
