Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - PÁL BÉLA (MSZP):
80 indítván yom. De az előterjesztő rugalmasságán múlik, ha tartalmilag egyetért, ne legyen formai probléma. Még két dolgot szeretnék szóvá tenni. Én a két utolsó javaslatként új paragrafusok beiktatását javasoltam. Mégpedig azt, hogy az Országgyűlés egy éven belül al kosson törvényt a könyvtárak és múzeumok kézirattári anyagának hatékony védelméről. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy - megint Baráth Magdolna és Kiss Gábor gondoskodása folytán - ez a gondolat belekerül egy másik paragrafusba, a 72. ajánlás címén. Beleke rül, de - engedjék meg, ezt már az öregember mondatja - egy kicsit olyan "bocsánat, hogy élek" felkiáltással megfogalmazott mellékmondatban. Nem ellenzem: helyeslem. De kérem, gondolja meg az előterjesztő is, vajon nincse itt az ideje, hogy bonyolult kérd és nem intézhető el egy fél mondatban, és egy világtendencia, hogy könyvtárak és múzeumok egymással versengve óriási kéziratanyagot halmoznak fel. Az ötvenes, hatvanas években volt törekvés arra, hogy profilírozás címén elvegyünk tőlük, és így tovább. Nem lehet megtenni, soksok oknál fogva. Legalábbis nem célszerű. De azt igen, hogy néha ezek az anyagok - és tessék megnézni, én igyekszem figyelemmel kísérni , például a magyar emigráció kézirathagyatéka alig kerül levéltárba. Szinte kivétel nélkül könyvtár akba és múzeumokba kerül. Miért, miért nem, ne kutassuk. Szellemi életünk nagyjainak hagyatékai nem levéltári őrizetbe kerülnek saját döntésük alapján, hanem kézirattáriba és könyvtáriba. (22.40) Ha nem gondoskodunk arról, hogy azoknak az őrizete épp olyan meggondolt, alapos, körültekintő és mindenre kiterjeszkedő legyen, akkor önmagunkat és az eljövendő nemzedékeket csaljuk meg. Ez az egyik, ami miatt úgy gondoltam - az előterjesztő nem értett velem egyet, nem is minden bizottság értett egyet, sőt, a bizot tságok általában nem értettek ezzel egyet - és ugyanez a helyzet egy másik javaslatommal. Még egyszer figyelmükbe ajánlom. Mégpedig a másik javaslatom az, hogy a büntető törvénykönyvet - a "hatályos" szó nem kell - a levéltári és kézirattári anyag fokozott védelmét biztosító rendszabályokkal egészítse ki az Országgyűlés, ugyancsak egy éven belül. Vegyük tudomásul - erre felhívtam az általános vitában a figyelmet , hogy nemcsak óriási szellemi értékekről van szó, hanem óriási forgalmi árral bíró értékekről, amiket ha nem védünk meg, hiába hozunk szép szavakba csomagolt intéseket, vagy hiába hozunk olyan rendszabályokat, amelyek nem bírnak kellő szankciós erővel. Olyan értékekről van szó - ezt próbáltam kifejezni dollárban is , hogy nekünk nemcsak a forgalmi ára miatt, de annak, aki esetleg bűnös gondolatokat forgat a fejében - elég példa volt , az ára miatt is megéri a jelenleg igen alacsony kockázatot. Emeljük meg ezt a kockázatot. Köszönöm szépen és elnézést kérek, ha nem maradok itt a vita végéig, de nyo mós okok miatt fogok elmenni. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak, MSZP. PÁL BÉLA (MSZP) : Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 64. pontjában Baráth Mag dolna képviselőtársnőmmel terjesztettünk be egy módosító javaslatot a T/1059/11. számon, amely a törvényjavaslat 30. §a (1) bekezdésének kiegészítését javasolja. Egy olyan témakörben, amely már az eddigi vita során is szóba került, ez pedig a már működő n yilvános magánlevéltárak engedélyezése, valamint az iratanyagok egységének megóvása. Módosító javaslatunkat az alkotmányügyi és az emberi jogi bizottság nem támogatta, a kulturális és az oktatási bizottság támogatta. Az előterjesztő képviselője a kulturáli s bizottság ülésén egyetértett vele, más üléseken nem értett egyet ezzel a javaslattal. Módosító javaslatunk a törvényjavaslat 30. §a (1) bekezdésének kiegészítését javasolja. Ez a bekezdés arról rendelkezik, hogy az a nem közfeladatot ellátó szerv, amely maradandó értékű
