Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
79 így utólag, öt év elteltével sem kell szentté avatni az MSZMP megyei vezetőit vagy a Belügyminisztérium akkori tisztségviselőit azért, mert nem semmisítettek meg iratokat. (Gellért Kis Gábor: Erről szó sincs!) És igen is, most is felelősségre kell vonni, ha mód van rá, akár meg is lehet nevezni azokat, akik hozzásegítették, eltűrték, vagy aktívan részt is vettek ilyen iratok megsemmisítésében. Nem erény, ha valaki nem semmisített meg iratokat. Köszönöm a figyelmüket. EL NÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Tekintve, hogy más képviselőtársunk nem jelentkezett a részletes vita e szakaszához, a részletes vita e szakaszát lezárom. Soron következik az ajánlás 6380. pontja, az ötödik és hatodik fejezetben foglaltak rés zletes vitája. Megadom a szót Szabad György képviselő úrnak, MDF. DR. SZABAD GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, valóban szerencsés lesz, ha a részletes vita adott keretében a konkrétumokról beszélünk. Ilyen konkrétum nak tekintem a törvényjavaslat 31. § (2) bekezdését. És itt egy nagyon speciális dologról van szó. A minisztériumi előterjesztés nagyon fontos dologról szól. Arról, hogy a művelődési és közoktatási miniszter engedélyezheti a káptalani vagy konventi hiteles helyi levéltárak anyagának egyházi levéltárban történő elhelyezését. Ez volt az eredeti előterjesztés. Aki járatos Magyarország régebbi történetében, tudja, hogy a konventi és káptalani levéltáraknak mint őrzési helyeknek milyen rendkívüli jelentőségük va n. Én nagyon jónak tartom az eredeti előterjesztést. Egyetlen ponton - a nyelvtani dologtól most eltekintve - javasoltam kiegészítését, azzal, hogy hazai egyházi levéltárban lehet elhelyezni. Ez nem véletlen, mert valamennyien, akik ismerjük a történelmet, tudjuk, hogy van olyan konventi és káptalani levéltár, amelyiknek az egyházi hierarchiában nem feltétlenül magyarországi egyházi szervezeti egység a fölöttese. Ezt az egy szót, mint kiegészítést... Mi történt? Elvetésre javasolták. Miért? Mert ugyanehhez a ponthoz, nagyon helyesen, Baráth Magdolna és Kiss Gábor egy módosítást fűztek hozzá, amelyik arról beszél, hogy a művelődési és közoktatási miniszter engedélyezheti köziratoknak nyilvános magánlevéltárban történő elhelyezését. Teljes mellszélességgel tám ogatom. Ez legyen két, egymást követő paragrafus. De azért a konventi és káptalani levéltárak biztonságáról szóló passzus ne maradjon ki, és ha lehet, akkor fogadják el az én javaslatomat. Egyébként hadd mondjam: mint annyi más kérdésben - Szilárd barátunk utalt rá - vannak közös, olyan levéltári állásfoglalások, amelyekhez többen is igazodtunk. Ez is olyan, hogy hazai egyházi levéltárban lehet ezeket elhelyezni. Ezt az egy szót javasoltam. Kérem, ne lőjék ezt ki, hanem legyen annyi rugalmasság az előterjes ztőben és a bizottságokban, hogy észreveszik, más képviselők ennek kapcsán ráébredtek arra, hogy nincs rendelkezés arról, amit ők fontosnak tartanak. Akkor ott legyünk rugalmasak, hogy adjunk egy a), b), c) pontot vagy új paragrafusszámot, és vegyük be, de egyik ne lője ki a másikat. Már nagyon kevés mondanivalóm van, de egy fontosat szeretnék mondani. A 70. §ból - ugyancsak számos levéltáros elgondolását is megtestesítve - szólok arról, hogy sem közfeladatot nem ellátó szervek, sem természetes személyek m aradandó értékű iratanyaga, ha egyéb vagyontárgyaitól elkülönítve kereskedelmi forgalomba kerül, ne kerüljön egyben ebek harmincadjára, hanem a levéltárnak legyen elővásárlási joga. Ezt én elmondom. Az előterjesztő egyik bizottságban egyetértett, másik biz ottságban nem értett egyet. Ha én jól érzékelem, a helyét nem találta meg ez a javaslat az előterjesztő gondolatrendszerében. Engedjék meg, hogy nagyon röviden én azt mondjam: ha jobb helyet talál a törvényjavaslatban, rakja át másik helyre, de ne keletkez zék skizofrénia - egyik helyen helyeslem, másik helyesen nem helyeslem , hanem ennyi rugalmasság legyen, hogy ha a tartalommal egyetért, tegye oda, ahova a legjobbnak tartja. Ha úgy tetszik, akkor ez az én kapcsolódó módosító javaslatot nélkülöző
