Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
75 "megsemmisítették" ige ragozásában a rag a többes szám harmadik személyt jelentie, vagyis az általános alanyt, vagy pedig az "önök" alany járuléka. Pusztán abb ól a célból kérem, hogy tudjuk, Trombitás képviselőtársunk most ismeretlen tettes ellen tett feljelentést - vagy pedig a 209 fős MSZPfrakciót kollektíven rágalmazta meg. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Megadom a szót Kávássy Sándor képv iselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én tökéletesen egyetértek Kiss Gáborral abban, hogy egy dolog megközelítése nem időhatárok problematikája. Mert ha arra gondolok saját praxisomból, hogy az elmúlt évtizedekben micsoda gyűlölettel írtak, mondjuk, a XVIIXVIII. századi nemességről egyes történészek - ugye? , akkor nem harminc vagy negyven vagy száz éven múlik az, hogy bizonyos témákat hogyan közelítenek meg. Ez nyilván az egyéntől függ, az egyén adottságától, mert az egyén beállítottsága meghatározza azt, hogy esetleg olyan tárgyakról is tud tárgyilagosan nyilatkozni, amelyek tőle, erkölcsi felfogásától, politikai nézeteitől teljesen távol állnak. Tehát erről vitatkozni az én véleményem szerint nagyon meddő dolog. Bár elfogadom azt, amit már középiskolás koromban fejembe vertek a történelemtanárok, hogy kell egy bizonyos távlat, történelmi távlat, lehiggadtság stb., hogy így közelítsük meg a dolgokat, én ezt igaznak tartom, és ezt a 3032 évet elfogadhatónak találom. De nem is ezért akartam felszólalni, tisztelt csonka parlament, hanem amiatt szerettem volna felszólalni, hogy én a magam részéről a kutatás szabadságának a híve vagyok. Erre minden okom megvan, én most erre nem akarok kitérni, hogy miféle nehézségekkel küzdöttem én a kommunista rendszer idején. Rémregénybe illő dolgokat tudnék önöknek elmondani, tanúkat is tudok felhozni rá. Én nagyon nem értek egyet semmi olyan állásponttal, amely a kutatás szabadságát igyekszi k megnehezíteni és a kutatót igyekszik korlátozni. Kérem szépen, azzal sem tudok egyetérteni, ha történetesen... - igaz, hogy én a XVIII. század végét, a XIX. század elejét kutatom, tehát velem egészen biztosan nem fog előfordulni az, hogy ilyen legújabb k ori anyagokkal foglalkozzam; bár '56 történetét mindig meg akartam írni, csupán az "ellenforradalom" terminológia akadályozott ebben, de nem erről szeretnék beszélni .., azt tehát lehetetlen dolognak tartom, hogy egy állami levéltárban vagy egy nyilvános levéltárban őrzött irat hozzáférhetősége az örökösök akaratához, szándékához legyen kötve. Kérem, nekem az a véleményem, amit a század elején sokszor megfogalmaztak az akkori tudományos világban és az irodalom világában, hogy aki a nyilvánosság elé áll és vállalja a nyilvános szereplést, annak igenis a kritikát is el kell bírnia! Nincs ezen mit magyarázni! Aki '56ban muszka vezető volt - mint ahogy nagyon jól tudjuk Orosz professzor úrral, hogy kik is vezették az oroszokat, mondjuk, Debrecenben az egyetem leszerelésére , meg ilyen szerepet játszott, igen, annak el kell vállalnia a kritikát is, ami ezzel jár, és ezt nem lehet attól függővé tenni, hogy az unokaöccse vagy a fia vagy nem tudom kije ezt hogyan ítéli meg. Ezzel semmiképpen nem tudok egyetérteni! Szeretnék ahhoz is megjegyzést fűzni, ami a továbbiakban a tudományos kutatással kapcsolatosan az ajánlás 55., 56. és további pontjaiban kerül elő, hogy a tudományos kutatást egy csomó dologhoz akarják kötni, hogy igazolja ezt valamilyen kutatással rendel tetésszerűen foglalkozó szerv; hogy igazolja ezt a Tudományos Akadémia... Ezt ilyesmivel megnehezíteni - a szabadság eszméjével egyszerűen teljes ellentétben áll! Én, amikor a tudományos témáimat kiválasztottam, szakmai szempontból tekintélynek számító egy énekkel konzultáltam, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni - Szabad professzor úrnak is vannak ezzel kapcsolatosan személyes emlékei , mi az ő szakmai tanácsa. Nemhogy én most menjek az Akadémiához, ideodaamoda, hogy ők hozzájárulnak vagy sem! Nagyon kel lemetlen emlékeim vannak ezzel kapcsolatosan; én ezekre most nem térnék ki,
