Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
69 lehet. Másfelől pedig azt gondolom, hogy a közélet színpadán szereplő emberek közéletre vonatkozó cselekvései nem élvezhetik ezt a személyes védelmet, tekintettel arra, hogy ahhoz a közösségnek köze van. És egyszerűen a felelősségtől való megfosz tást jelenti az, hogyha eltűrjük, hogy homályban maradjon minden, ami történt, tulajdonképpen számomra megfoghatatlan indokok alapján. Most gyakorlatilag azt gondolom én, hogy Sasvári Szilárd képviselő úrnak és Szabad György képviselő úrnak az indítványát a szabaddemokraták javaslatával, nevezetesen ezzel a 22. §ra vonatkozó javaslattal a bizottságok még megnézhetnék, tehát hogy hogyan lehetne itt valamilyen egyezségre jutni, mert a kérdés nagyon fontos. Köszönöm. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr . Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Gellért Kis Gábor képviselő úrnak, a Szocialista Párt frakciójából. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Annak külön örülök, hogy itt most ismé t kialakul egy vita ebben a tárgyban közöttünk. Én azt hiszem, hogyha a szándékokat nézzük, semmiféle különbség nem volna Halda Aliz és közöttem, abszolút módon támogatok minden olyan törekvést, hogy ez a közelmúlt mindenki számára hozzáférhető legyen, fel dolgozható legyen, minden ilyen ambíciót elfogadok, tiszteletben tartok, s ha úgy tetszik, még abból a szempontból is, ahogy Halda Aliz ezt az imént idézte, tehát a múlt birtokbavétele, vagy inkább, hogy pontosan fogalmazzak, a múlttal való együttélésünk e gyik fontos feltétele volna a megismerés. A vita nem itt volt, és nem itt van közöttünk. Egyébiránt hadd mondom el: természetesen én nem olvastam ezeket az iratokat, már csak azért sem, mert ez számításom szerint néhány ezer folyóméternyi anyag, ehhez egy élet is kevés volna. Ellenben hadd emlékeztessek arra, hogy itt az elmúlt öthat esztendőben forráskiadványok sokasága jelent meg, olyan forráskiadványoké, amelyekből igenis erre a múltra vonatkozóan az érdeklődő ember nagyon sok mindent megismerhetett. Má rmost ha arra gondolt bárki is, hogy a személyes vagy a saját személyével foglalkozó dokumentumok mit tartalmaznak, akkor ez nem ebbe a körbe tartozik. Föltételezem, hogy ez az ugyancsak tárgyalásban lévő titokvédelmi törvény hatálya alá esnék. (21.50) Ezé rt mondom azt, amit mondok, hogy tehát ha az következnék be, amit Sasvári Szilárd javasol a maga módosító indítványában, hogy ugyanis január 1jével lép érvénybe a törvény, tehát az 1980 előtt keletkezett iratok válnának kutathatóvá - a Sasvárijavaslatban most az időpontot nézem és a 15 éves kutathatósági időt veszem tekintetbe , akkor gondoljunk vissza, hogy a valóban érdekes és bizony kutató számára nyilván nagyon sok adalékot tartalmazó, az állampolgárokkal szemben lefolyt eljárásokat tartalmazó iratok jöhetnének szóba. Mert minden - hangsúlyozom, minden , akár a Minisztertanácsban, akár a minisztériumokban, akár a pártközpontban született irat gyakorlatilag immár ma is hozzáférhető. Ezért mondom azt: az a szándék, amely megfogalmazódik a szabaddemokra ta javaslatban, számomra nem attól problematikus, hogy itt valamiféle irgalmatlan titok derülne ki, valami olyan dologra derülne fény, amely alapvetően megváltoztatná az eddig kialakult képünket. Az én képem teljesen egybeesik azzal a képpel, amelyet itt H alda Aliz lefestett az elmúlt évtizedekről. Egyszerűen arról van szó, hogy a mi mentalitásunkat, ennek a parlamentnek a mentalitását hogyan reprezentálja adott esetben ez a módosító indítvány. S itt vannak igazán kétségeim. Ez kétségkívül egy politikai dön tés, hogy ugyanis melyik szempontot érvényesítem. Azte, amelyről itt képviselőtársaim beszéltek, vagy azt, hogy valóban demokratikus eljárással próbálunk egy olyan törvényt létrehozni, amely emlékeztet azon demokráciák hasonló törvényére, amely demokráciá khoz felzárkózni igyekszünk. Számomra ez az alapkérdés, ezért voltam és vagyok az egyetemleges harmincéves kutathatósági idő mellett.
