Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - HALDA ALIZ (SZDSZ):
68 levéltárt belülről csak látogatóként néztem meg, és nem folytattam olyan hosszú éves kutatásokat, mint amit Szabad György professzor úr és Orosz István is megtett, akiket ezért tisztelek. Egy utalást azért hadd tegyek ezekre a belügyi, külügyi dolgokra, hogyha a szöveget pontosan elolvassa a tisztelt képviselő úr, akkor ott nem teljesen jön ki az a fajta szándék, amit ő megfogalmazott, nyelvileg sem, tartalmilag pedig azért jelen t problémát, mert hogyha ez elfogadásra kerülne, amit nem gondolok, mert sem a bizottságok nem támogatták, sem az előterjesztő, akkor abban az esetben azt a folyamatot erősítené ez a javaslat, amely kimondottan a szaklevéltárak létrehozását szeretné minél hamarabb megtenni. Ez azt is jelenti, hogy miután a belügyi, a külügyi, az igazságügyi szervek ebben érdekeltek, hiszen saját levéltáruk lenne, ezért az iratanyaguknak az Országos Levéltárnak való átadása nem fog megtörténni. Tehát én azt gondolom, hogyha az a cél, márpedig az a cél, amit ön mond, ha jól értettem, hogy az Országos Levéltárba kerüljenek át, mert hogyha nem, akkor szankcionálni érdemes, azt éppen egy ilyenfajta módosító indítvány zárná rövidre. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (dr. Salamo n László) : Köszönöm. Megadom a szót Halda Aliz képviselő asszonynak, az SZDSZ frakciójából. HALDA ALIZ (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon rövid időre szeretném igénybe venni a figyelmüket ezen a kései órán, úgyhogy inkább csak a vázlatát fogom elmondani annak, amit fontosnak gondolnék. De valóban szükségesnek érzem, hogy a 45. pontot indokoljam, tehát a szabaddemokrata frakciónak, illetőleg az öt képviselő által aláírt javaslatnak az indoklását az időhatárra vonatkozóan erre a bizonyos 15 évre, amelyről Gellért Kis Gábor képviselő úr is említette, hogy ez a koalíciós pártok között is ilyen vita tárgya volt. Most a mi célunk ezzel a 15 esztendős, 15 évre csökkentett időhatárral az.... már úgy szól ez egész pontosan, hogy az 1990 előtt kelet kezett és közlevéltárban őrzött levéltári anyagban a keletkezés naptári évétől számított 15 év elteltével engedélyezhető az (1) bekezdés szerint bármely természetes személy számára a kutatás. Szerencsésebb országokban, ahol a demokrácia olajozottabban műkö dik, az emberek szinkronban vannak a saját hétköznapjaikkal, és ilyenformán a saját napi történetükkel is, tehát tudják, hogy mi történik velük, hogy ami történik egy társadalomban, az miért történik. Egy embernek is joga van ahhoz, hogy a saját életét bir tokolja, hogy ne mint a balsors labdája, úgy hányódjék, hogy ne tudja, hogy miről van szó. Ugyanígy egy nemzetnek is joga van a saját történelméhez, és tudnia kell, hogy mi történt, a jövő érdekében is, és azért is, hogy meg tudja határozni azt, vagy le tu dja vonni a következtetéseket. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évtizedekben az elhallgatásoknak, a titkoknak, a hazugságoknak, a félretájékoztatásnak olyan szövevényével álltunk szemben, mint amivel szemben álltunk, úgy gondoljuk, hogy feltétlenül szükség es volna az, hogy mintegy ennek a kompenzálásaként előbb lehessen hozzájutni ezekhez az anyagokhoz. Gellért Kis Gábor képviselő úr azt mondta, hogy ezeknek az anyagoknak a kutatása, tehát a lényeges anyagok kutatása tulajdonképpen engedélyezett. Én nem tud om, hogy honnan gondolja ezt. Én azt gondolom, hogy ez feltételezés. Hogy ez így van, azt csak akkor mondhatná, ha minden anyagot átnézett volna, ami egyáltalában szóba jön, amit én egyrészt nem hiszek, másrészt ha úgy volna, nagyon furcsállnám. Most én va gy mi tulajdonképpen azt tartanánk, én a magam részéről pláne azt tartanám a legcélravezetőbbnek, amit Sasvári képviselő úr ajánl, nevezetesen, hogy egyáltalában ne legyen időhatár. De akkor, hogyha ez nemcsak az MSZMPiratokra vonatkoznék, hanem az állami levéltárakra is, tehát mindenfajta anyagra. Ez volna a legtisztább megoldás. Ennek ellene szokták vetni azt, hogy ez veszélyezteti a személyiségi jogokat. Én egyrészt azt gondolom, hogy található olyan megoldás a kutatás során, amikor a személyiségi jogok at védeni
