Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
67 Az nem. DR. SZABAD GYÖRGY (MDF) : Köszönöm, akkor most nem akarok többet szólni. ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak. SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Magam is az időhatárokról szeretnék néhány szót szólni. E törvény koncepciójának kezdeti alakulásakor a koalíciós pártok között vita volt az ügyben, hogy 15 év vagy 30 év legyen az általános időtartam. Ez a törvényjavaslat végül is a ha rmincéves időtartamot fogadta el általános megfogalmazásként, és a 15 évet abban az esetben sem támogatták, amikor a '90 előtt keletkezett iratokról van szó. Szívesen hallanám a szabaddemokraták érvelését a 15 évről, hiszen én magam egyébként támogatni tud om ezt az indítványt, azt gondolom, hogy érdemes lenne ennek elhangoznia a részletes vita során. Azonban egy dolgot szeretnék említeni, ami az én indítványomban, a 47. pontban szerepel. Ennek végül is az a célja, hogy az 1989 előtt keletkezett MSZMPiratok kutathatóságát azonnal biztosítani kell a nyilvánosság számára. Ez a javaslat összefügg a 74. pontban benyújtott indítvánnyal, amelyik a hatályba léptető szakaszt érinti. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem a törvény elfogadásakor kell biztosítani a nyil vánosság számára ezeket az iratokat, hanem '96. január 1jétől, ha jól emlékszem, ez a szakasz valahogy ebben az időpontban határozza ezt meg. Az egyik problémám az, hogy ha a törvény a harmincéves általános időtartamot határozza meg, akkor ez nyilván azt jelenti, hogy ezekből az iratokból az 1965 előtti anyagokat lehet szabadon kutatni, a többi esetében engedélyre van szükség, és azoknak az engedélyére van szükség, akik az adott iratokat kezelik. Itt némi probléma jelentkezik - erre már utaltam az első fel szólalásomban. Az 52es számú módosító indítványt érinti, ez Baráth Magdolna és dr. Kiss Gábor javaslata. Itt újból fel kell tennem azt a kérdést, hogy a Politikatörténeti Intézet vajon nyilvános magánlevéltárnak foge minősülni vagy sem. (Baráth Magdolna és Kiss Gábor igent int.) Köszönöm szépen, a bólogatásból arra a következtetésre jutok, hogy annak fog minősülni. Ez esetben rendkívül tanulságos az 52. számú módosító indítvány, amelyik tulajdonképpen azt javasolja, hogy bizonyos iratok ügyében - s itt az MSZMP iratairól van szó - három személyi kör döntse el a kutathatósággal kapcsolatos engedélyt, ez pedig az Országos Levéltár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Politikatörténeti Intézet által kijelölt egyegy személy. Ez a módosító indítvány azért tanuls ágos, mert ennek előfeltétele szerepel, ha jól emlékszem, a 9. számú módosító indítványukban, ahol definiálják a nyilvános magánlevéltárat, és ebbe a körbe beemelik a Politikatörténeti Intézetet. Miután a részletes vita szabályai ilyenek, nem szeretnék mos t még egy utolsó érvet kifejteni a 67es pontot érintően. Ezt majd később kívánom elmondani, de akkor vissza kívánok utalni a 9. és 52. számú pontokra is. Tehát a probléma lényege az lesz, hogy azok az iratok, amelyeket - úgy gondolom - a magyar történésze k és a jelenkor kutatói számára is nyilvánossá kell tenni, vajon biztosíthatóke a törvény hatálybalépését követően, illetve a megjelölt szakaszban szereplő időtartamban. Ez egyébként magában foglal egyfajta olyan türelmi időt, aminek segítségével ezek a l evéltári anyagok elrendezhetők. (21.40) Nos tehát itt, végül is félbeszakítva a hozzászólásomat, befejezem azzal, hogy egy kicsit érdemtelen az a hivatkozás, hogy velem együtt nyújtotta be Szabad György úr ezeket a védelmi időpontokra vonatkozó részeket, h iszen ő jóval előttem nyújtotta be ezeket. Tehát egymástól függetlenül nyújtottuk be, de az idő az olyan, hogy ki kell használni, s azt gondolom, hogy ilyen formában talán érdemtelen volt rám hivatkozni, és nyilvánvaló az, hogy ezekhez a szakmai dolgokhoz az ő hozzáértése jóval nagyobb, mint az enyém, úgyhogy én magam tulajdonképpen
