Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - BALSAY ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
51 BALSAY ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Elnézést kérek! (20.20) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megadom a szót Győriványi Sándor képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjáb ól. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Mélyen tisztelt Országgyűlés! Elnök Asszony! Nagyon röviden szeretném összefoglalni. Tulajdonképpen elmondtam felszólalásomban, hogy ez a törvényjavaslat nagy szeretettel és lelkesedéssel készü lt, de ezzel együtt bizonyos fejezetekben hiányoltam a jogi megfogalmazások pontosságát. Így például a meghatározások között, ahol a különböző alapfogalmakat sorra vették, egy kicsit kisiskolás formában is, meglehetősen pongyola, semmiképpen nem a Szekfű G yulai klasszikus magyarsággal fogalmazott részletek találhatók, ahol nemcsak a pongyolaság vethető a szemére ennek a rendeletnek, hanem a magyar nyelvbe való beletaposás is. Tudom, hogy itt mi már ezt megszoktuk, mert sokszor halljuk azt, hogy "kihangsúly oz", meg itt ilyesmi volt, hogy kigyűjt - például az n) pontban ezt tettem kifogás tárgyává , és elég pongyolán határozza meg, hogy mi a levéltáros feladata. Én úgy gondolom, hogy ezeket a pontokat precizírozni kellene, jogilag jobban meg kellene fogalmaz ni, körülírtabban, és a törvény komolyságának megfelelően kellene talán elmondani. Itt inkább ilyen narratív, helyenként a szokásos jogalkotástól eltérő megfogalmazásokra találunk. Ezzel kapcsolatos volt a javaslatom. A továbbiakban majd a bevezetéssel kap csolatos vitáimat szeretném elmondani, de az a későbbiekben kerül sorra. Köszönöm szépen. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Kérdezem: kíváne valaki szólni még a részletes vita e szakaszához, tehát az ajánlás 2.5. számú pontjaihoz. (Nincs jelen tkező.) Mivel további felszólaló nincs, a részletes vita e szakaszát lezárom. Indítványozom az ajánlás 6.10. számú pontjai tárgyalásának összekapcsolását, amelyek az értelmező rendelkezéseket kívánják a törvényjavaslattól eltérően megállapítani. Az indítv ányról kézfelemeléssel határoz az Országgyűlés. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta. Írásban előre jelezte felszólalási szándékát dr. Győriványi Sándor, a Független Kisgazdapá rt képviselője. Megadom a szót. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Ebben a javaslatomban azt szerettem volna elmondani, hogy amikor elolvastam, akkor számomra nagyon örömteli volt a bevezetésnek az a szeretete, ami itt megnyilvánult, és eszembe jutottak Szentpéteri Imre diplomatikai és oklevélolvasási órái, majd azok a hónapok, amelyeket a levéltárban töltöttünk, ahol az embert megkapja a levéltáraknak az édes porszaga és a kíváncsiság, amely minden l evéltárosnak a legjellemzőbb sajátja. Most ezzel kapcsolatban el kell mondanom azt, hogy gyanús volt egy kicsit a meghatározás, ezért az Encyclopaedia Britannicát előkerestem és megnéztem az "archívum" címszót. Ott azt írta, hogy a levéltá rnak mint intézménynek a célja a jogbiztonság biztosítása, és e munkája során történelmi és egyéb ismereteket is föltár. A mi meghatározásunk nem így szól, hanem úgy tűnik, mintha a levéltárnak mindössze a történelmi kutatás szolgálata lenne a célja. Ez cs ak az egyik célja, de a kultúrországokban és a nyugati országokban ezek a levéltárak biztosítják évszázadokra visszamenően is például a birtokviszonyok, a vagyoni viszonyok jogbiztonságát. Persze, ez nálunk annyiszor változott a történelmi időkben, hogy a végén a levéltár helyett ilyen csodálatos sorok
