Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 27 (100. szám) - Dr. Rubovszky György (KDNP) - a pénzügyminiszterhez - "Hol tart a Heves és Vidéke Takarékszövetkezetnél befagyott részjegyek és célrészjegyek tulajdonosainak kártalanítása?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
344 2. Az állam képviseletében eljáró Pénzügyminisztérium miért nem hajtja, illetve miért nem hajtatja végre a kormányhatározatokat? 3. A Pénzügyminisztérium a jogállamiság jegyében hagyja fi gyelmen kívül a bíróság e tárgyban hozott végzéseit? Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár úr válaszol. Megadom a szót. AKAR LÁSZLÓ pénzü gyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Heves és Vidéke Takarékszövetkezetnél váltott alaprészjegyek, illetve célrészjegyek ügyében feltett kérdéseire a következőkről tájékoztatom. Galvács Sándorné asszony és társai - miként az a bí rósági ügyiratokból is kitűnik - eredetileg takarékbetétkönyvet váltottak az említett takarékszövetkezetnél. A takarékszövetkezet egyes dolgozóinak tanácsára azonban takarékbetétszerződésüket felmondták, és az így felszabaduló pénzükön magasabb kamatot íg érő, kizárólag takarékszövetkezeti tagok által váltható alaprészjegy, illetve célrészjegy elnevezésű okiratokat váltottak, amelyeket tagként alá is írtak. Tették ezt azért, mert állítólag azt hitték, hogy ezek az okiratok is - noha erre semmi sem utalt, és az előbbiekből következően a takarékbetétkönyv sem volt előttük ismeretlen - takarékbetétszerződések. Márpedig a takarékbetét, illetőleg az alaprészjegy, illetve célrészjegy kezelése egy felszámolási folyamatban lényegesen eltér. A korábbi kormány, az ak kori pénzügyminiszter előterjesztésére, 1994. február 16án, majd pedig e határozatot pontosítva április 6án úgy határozott, hogy megtéríti ezeknek az egyébként nem kizárólag önhibájukon kívül károsodott embereknek a veszteségét. A korábbi kormány éppen a zért döntött úgy, hogy egyedi határozattal kártalanítja ezeket az embereket, mert egyébként semmiféle jogszabály alapján nem tehette volna ezt. A Galvács Sándorné és társai által váltott okiratok ugyanis nem takarékbetétek. Ezt azért merem ilyen határozott an kijelenteni, mivel két hasonló korábbi ügyben a bíróság mondta ki ezt. Olyan, egyébként szintén felszámolás alá került takarékszövetkezetek által kibocsátott okiratok tulajdonosai ügyéről van szó, akik a jogviták eldöntésére hivatott bíróságnál próbáltá k hasonló igényüket érvényesíteni az állammal szemben. Alappal feltételezem tehát, hogy most is így döntene a bíróság, ha az érintettek egy olyan bírósági eljárásban tisztáznák a jogi tényállást, ahol az államot képviselő Pénzügyminisztérium is félként sze repelhetne. Az állami helytállásról szóló, azóta hatályon kívül helyezett, de 1993. június 30a előtt elhelyezett takarékbetétekre irányadó törvényi szabály ugyanis értelmezésem szerint nemcsak azt írja elő, hogy milyen esetekben köteles az állam visszafiz etni a betét összegét a pénzintézet helyett, hanem azt is jelenti egyúttal, hogy ezeken az eseteken kívül, ha akarja, sem teheti ezt. A felszámoló részére történő, a képviselő úr által is említett jelzés a fentieknek megfelelő jogi álláspont közlését tarta lmazta, kérve a felszámolót arra, hogy a jövőben hasonló esetekben ezt az álláspontot képviselje, figyelemmel arra, hogy az eljárásban - így adott esetben a hitelezői kifogás kapcsán zajló bírósági eljárásban is - a felszámoló vesz részt. Az ilyen jellegű kérést jogszabály nem tiltja. A kormány tárgybani határozataiban említett 52 millió 799 ezer 816 forint összegű alaprészjegy II. és célrészjegyállomány méltányossági alapon történő kifizetés lebonyolítására az OBA kapott megbízást. E megbízás alapján az O BA bonyolította le a kártalanítással kapcsolatos kifizetéseket. A kifizetések teljesítéséhez szükséges pénzeszközöket a Pénzügyminisztérium az OBA által jelzett összegek és ütemezés szerint bocsátotta rendelkezésre.
