Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 20 (97. szám) - Dr. Sepsey Tamás (MDF) - az igazságügy-miniszterhez - "Korlátozhatja-e kormányrendelet a képviseleti jogosultságot az államigazgatási eljárásban?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár:
156 (1) bekezdése azt írja elő, hogyha egyébként jogszabály az ügyfél személyes eljárását nem írja elő, az államigazgatási eljárásban az ügyfél helyett törvényes képviselője vagy meghatalmazottj a eljárhat. A 2. § lehetővé teszi, hogy a meghatalmazás alakszerűségét jogszabály írhassa elő. Ehhez képest álláspontom szerint a kormányrendelet alkotmánysértő, mert oly módon korlátozta a képviseleti jogosultságot az árveréseken, amelyekre sem a polgári törvénykönyv, sem pedig az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény nem ad lehetőséget. Kérdezem ezért államtitkár asszonyt, helyesen járte el a kormány, és ha nem, akkor mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy megszüntessék az alkotm ányellenes állapotot. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Csiha Judit államtitkár asszony válaszol. DR. CSIHA JUDIT igazságügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ké pviselő Úr! Tisztelt Ház! Bevallom őszintén, nem számítottam erre az interpellációra, és különösen nem a képviselő úrtól, akiről az egész ország tudja, hogy nálánál jobban senki nem ismeri a kárpótlásról szóló joganyagot. (Szórványos taps a jobb oldalon.) Márpedig aki jól ismeri, az pontosan tudja, hogy a kárpótlási árverések eljárási rendjét a kárpótlási törvény és az annak végrehajtására kiadott kormányrendelet az államigazgatási eljárás általános szabályaitól eltérően, igen részletesen, sajátos módon sza bályozza. A földárverések lefolytatására irányuló eljárás mind célját, mind funkcióját, mind jellegét illetően elkülönül a kárpótlás megállapítására irányuló hatósági eljárástól, melyre vonatkozóan az árverési szabályoktól eltérően a törvény valóban az áll amigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazását rendeli. Ez egyébként világosan kitűnik a törvény rendelkezéseiből is, amely csak a hivatal eljárására, tehát magára a kárpótlási eljárásra, a kérelem elintézésére vonatkozóan írja elő - néhány kivét eles szabály megállapítása mellett - az államigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazását. Nem is tehetett volna másként, hiszen az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény 3. § (3) bekezdése szerint e törvény alkalmazása szem pontjából államigazgatási ügynek csak az olyan ügyeket lehet tekinteni, amelyekben a közigazgatási szerv az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot igazol, nyilvántartást vagy hatósági ellenőrzést végez. Aligha kell bizonygatnom, hogy a kárpótlási árverések - az előbbiek értelmében - semmiképpen nem tekinthetők közigazgatási ügynek, hiszen annak során nem jog vagy kötelesség megállapításáról, hanem jog gyakorlásáról van szó, továbbá jog vagy kötelezettség az árverés során nem a közigazga tási szerv határozata, hanem a polgári jognak az ingatlan árverésére vonatkozó rendelkezései alapján keletkezik. Az árverés útján való tulajdonszerzést a Ptk. 120. §a szabályozza, amely az árverést a tulajdonszerzés egyik sajátos, de a hatósági határozat alapján történő tulajdonszerzéstől megkülönböztetett módként szabályozza. Az árverés tehát valójában nem más, mint a dolgok értékesítésének speciális, törvény által szabályozott módja, melyben a hatóság feladata nem több, mint az értékesítés lebonyolításán ak biztosítása. Összefoglalva tehát: a kárpótlási árverésre az államigazgatási eljárás szabályait nem kell alkalmazni, így fel sem vetődhet az a kérdés, hogy a módosító kormányrendelet kifogásolt rendelkezése vajon megfelele vagy sem az államigazgatási el járás általános szabályairól szóló rendelkezéseknek. Azt pedig aligha kell részleteznem, melyek azok a körülmények, amelyek indokolttá tették, hogy a jogalkotó az árverési meghatalmazottak körét bizonyos mértékig szűkítse. Talán a tisztelt képviselő úr, ak i mindig szívesen szólt a kárpótlás és a kárpótoltak védelmében, nem vitatja ezeket az okokat, hiszen az interpelláció is kizárólag a jogalkotási törvény, illetve a jogszabályi hierarchia be nem
