Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
882 Ezért tartanám én fo ntosnak azt, hogy a felügyelőbizottságot kellene megerősíteni. Ebben a lehetőség adott. A felügyelőbizottságba kellene delegálnia a parlamenti frakcióknak a megfelelő képviselőket - akik nem feltétlenül országgyűlési képviselők természetesen, lehetnek máso k is , mert igenis, a parlamenti pártoknak benne kell lenni, pontosan amiatt is, mert a társadalom elvárásai a felelősség szempontjából a parlamenttel szemben fogalmazódnak meg elsődlegesen, és nem a hivatalnokokkal szemben. S amennyiben mi hivatalnokokra bízzuk az ügyvezetés mellett a felügyelőbizottság funkcionáltatását is, azt gondolom, az Országgyűlés nem fogja tudni teljesíteni a társadalom elvárásait az ellenőrzést illetően. S végezetül engedjék meg a harmadik kérdéskör taglalását. Többen felvetették - Szabó Iván képviselőtársam, Orbán Viktor, mások is , hogy vajon hogyan akar ez a kormány privatizálni, amikor nincs se társadalomképe, se jövőképe; egyáltalán kiknek akar privatizálni? Ahogy többen megfogalmazták, itt a privatizációval bizony egy társa dalmi középosztályt vagy nemzeti középosztályt is ki kellene alakítani, mert ez a magyar társadalom nem alkalmas olyan feladatokra, amit egy polgári berendezkedéstől el lehet várni. Legutóbb, iménti felszólalásában Sepsey képviselőtársam kérdezte meg azt, hogy vajon az egyszerű magyar állampolgár hol marad, hol juthat vagyonhoz a törvényjavaslat szerint. Azt gondolom, ez eléggé teoretikus kérdés. A magam véleménye az, hogy az elmúlt évtizedekben próbáltak elénk vetíteni különféle társadalomképeket, jövőképe ket, amelyeknek a sorsa az lett, ami - ezt nagyon jól tudjuk. Próbáltak oktatni bennünket, hogy itt bizonyos gazdasági cselekvés eredményeképpen milyen társadalmi osztályok fognak kialakulni, átalakulni, megerősödni és így tovább. Ez is ismerős önök előtt, hiszen végeztek középiskolákat, egyetemeket - ott ezeket tanították. Miután eltelt néhány év, ki korábban, ki később rádöbbent arra, hogy bizony, ezek a társadalomképek, jövőképek, osztályfelfogások... hát... eléggé félresikerült felfogások voltak, mondha tnám úgy is, hogy a történelem lomtárába valók. Ezért innentől kezdve rendkívül szkeptikusan közelítek ahhoz, hogy társadalomkép, jövőkép... Kérem szépen! Egyrészt a hatályos alkotmányunk tartalmaz egyfajta társadalomképet, jövőképet. Azt gondolom, kár vol na elvitatni, ez kellően megalapozza azt, hogy mi ebben a társadalomban privatizáljunk: mégpedig a demokratikus jogállam, a szociális piacgazdaság és így tovább - nem akarom fölsorolni a többi tételt. Azt gondolom, amennyiben az alkotmányt módosítjuk, az t alán még inkább fogja tartalmazni azokat a feltételeket, amelyek között ez a társadalom ma, holnap, holnapután működni fog. Ezért tehát azt hiszem, nem egy aktuális kormá nyzatnak kell megmondania, hogy itt holnap vagy holnapután milyen társadalom- meg jövőkép lesz, mert egyébként ez úgysem úgy lesz, mert a társadalom meg alakul magától is. Ez az egyik. A másik: nemzeti középosztály vagy középosztály, tulajdonosok széles sk álája - megfogalmazták itt többen, Latorcai képviselőtársam is, hogy tulajdonosok széles tömege és így tovább, és így tovább. Azt gondolom, akik az elmúlt négy évben sem csak ebben a teremben ültek és hallgatták a jobbnál jobb hozzászólásokat, hanem kint m ozogtak, ott, ahol a dolgok történtek, tudják nagyon jól, hogy itt a magyar társadalom többségének, mondhatnám úgy is, hogy a munkavállalók millióinak vajmi kevés köze volt a privatizációhoz. A privatizációhoz keveseknek volt köze, és meg merem kockáztatni , hogy ez a jövőben is így lesz. Én úgy láttam, hogy azok az egyszerű magyar állampolgárok - ahogy Sepsey képviselőtársam mondta - bizony, a privatizációnak a közelébe sem kerülhettek! Az az egyszerű állampolgár - mondhatnám: outsider - vagy az a kisvállal kozó, aki a munkáját végezte, egy vagy két segéddel dolgozott éveken, évtizedeken keresztül, az még a privatizációs pályázatokat sem olvasta el, mert realitása nem volt annak, hogy bármiben is, bárhogyan is tud indulni, és sikerrel zárhat. Mint gazdasági j oggal foglalkozó ügyvéd, saját praxisomból is tudom több év tapasztalata alapján tanúsítani, hogy összesen kettő gazdasági társaságot alakítottak arra, hogy majd valamilyen privatizációs témában pályáznak. Ebből az egyik azóta már végelszámolás alá esett, a másik pedig be sem lett jegyezve a cégbíróságon, mert ahogy jött vissza az egyik tag, azt mondta, hogy "ügyvéd úr,
